Ahhoz képest, amilyen elsöprő rajtot vettek az olaszok bő két hete, amikor a két együttes először csapott össze Nápolyban (elzubogtak 7-1-re), most teljesen más képet mutatott az első nyolc perc. Először is, mi szereztünk vezetést Vigvári Vendel szép befejezésével az első előnyből, amire kicsit később jött Cassia válasza ötösből. Eztán elkezdtek üzemelni a védelmek, a válogatottban az olimpia óta először védő Vogel Soma mindjárt mentett egy nagyot hátrányban, a blokkok is a helyükön voltak, majd a negyed felénél egy halódó fórban második kísérletből sikerült tökéletesen megjátszani Angyal Dánielt két méteren. Az olaszok újfent ötösből egalizáltak, ám a következő előnyüket is sikerült kivédeni, míg nálunk Vigvári Vendel megint eltette a labdát a hosszúba. Vogel még védett egyet a játékrészt záró hátrányban, azaz nyolc perc után vezettünk (2-3).

A második negyedben még tovább keményedett a védekezés mindkét oldalon. Az első olasz fórral egy kontrafault végzett, aztán sokáig keresték a fogást egymáson a felek, a mi kinti lövéseink nem sikerültek igazán pontosra, aztán három perc után jött egy fór, de Manhercz Krisztián ütemtelen lövését nyomta kapufára nem kis bravúrral Nicosia. Csaknem 12 perc után aztán az olaszok lőttek gólt nem ötösből, igaz, kettős fór kellett, hogy Di Fulvio zavartalanul eltalálhassa a hosszú felsőt. Cserébe elnézték, hogy Molnár Erik épp annyi helyet csinál magának, ami egy olasz bekkel szemben megengedhető, és ha már így esett, gyönyörű centergólt szerzett. Ennek aztán két kontrafault lett a böjtje, hátul azonban igen jól zárt a védelem. Sőt, átellenben Nagy Ádám kihasználta, hogy az olaszok rosszkézről behúzódnak – nagyon telibe találta a hosszú sarkot. Ám még ennél is többet nyomott a latban, hogy a következő hátrányban előbb Vogel Soma védett, majd amikor már mellette is elment a labda, a mögé (!) besegítő Ádám állította meg a labdát a vonal előtt. És ha már így esett, jött egy újabb centergól, Vismeg Zsombor villant valószínűtlenül nagyot – mindezt di Fulvio öleléséből szabadulva! –, 26 másodperccel a duda előtt már 3-6 állt a táblán. Aztán büdös nagy mákkal szépítettek a hazaiak, egy reménytelen távoli a jó blokkról épp rosszkéz szélre pottyant ki, és Ferrero a duda pillanatában pattintotta vissza a léc alá (4-6).

Valami visszajött a harmadik elején, elvégre egy kipattanó visszaszerzése után lett fórunk, és az egyperces támadásra aztán Vigvári Vince pimasz rövidsarkosa tett pontot. A következő előnyt viszont már ők is szépen végigvitték, míg nálunk a relatíve rossz falbejátszásból lett jó passz, elvégre Manhercz az eléeső labdát szépen felvette és beverte. Itt aztán – 5-8-nál – be is fagyott a gólgyártás egy darabig, az olaszoknak egy félziccerfélesége akadt, de csak kapufáig jutottak. Nekünk a csontszoros ellen kellett kezdeni valamit, végül egy fór jött, amit időkérés után falba adtunk, ám a húzás elakadt – aztán viszont két lövésből sem ment a hazaiaknak hat az öt ellen. Majd kaptak még egyet, ám Vogel óriásit védett, hogy aztán az olasz védelem úgy döntsön, Angyal Danit otthagyhatják hét méteren. Amekkorát tévedtek. És még volt labdánk a plusz öthöz, ám egy közbelövés után eljöttek kettő az egyben, ehhez képest a keresztpasszba sikerült úgy belenyúlnia Tátrai Dávidnak, hogy Bruni kapufára paskolja a ziccert, az azonban onnan Vogel fejéről bekocogott, 0:05-nél… Na ezen már Soma is csak mosolyogni tudott, és még az olasz centernek is jutott egy baráti ölelés.

Így vagy úgy, az újabb mákos negyedzáró gól is csak mínusz háromig hozta őket, azaz jó helyzetből indultunk az utolsó nyolc percre. Amely csak nem akart elindulni, miután bedöglött az eredményjelző, 6-0-t mutatott 6-9 helyett, plusz nem mozdult az óra sem.

Hogy ez lazított a védelem feszességén vagy valami más, nem tudni, mindenesetre a negyedik elején kaptunk egy könnyű gólt, amiből addig egyet sem engedtünk: Di Somma barátunk használta ki, hogy lepuhultunk róla a kapu előtt. Hanem később Kovács Péter megunta, hogy folyvást büntetlenül a nyakán ugrálnak, és a bejátszásból nem kiállításra ment, hanem a mázsáját bedobva szédületes gólt csavart. Itt kezdték az olaszok elveszteni a fonalat, kisvártatva egy kapu előtti kavarodásban Molnár mentette meg a labdát, ami végül kijutott Feketéig, ő meg a szélről bebikázta – négy és fél perccel a duda előtt néggyel mentünk 7-11-nél. A negyedik negyedre érkező Csoma Kristóf védett óriásit hátrányban, a következő ellenakciót viszont nem úsztuk meg, ötösből jöttek feljebb valamivel, 3:41-nél. No nem sokáig, mert bár úgy tűnt, elporlad az akció, Vigvári Vince labdát kért a szélen, s bár nem volt túl jó helyzetben, akkora felső kapufás gólt pattintott, hogy ahhoz képest az Etna kitörése operettelőadás.

Cannella rosszkéz szélről picit meglepte Csomát, így 2:32-nél még mindig nem tűnt teljesen biztosnak a győzelem. Elöl azonban nem kockáztattunk, a spanyol játékvezető meg már nem akarta feltétlenül tolni a hazaiakat, elengedte Burián Gergő kapu előtti szerelését, így a következő fórt 1:05-nél kaptak, az ötöst 48-nál, ami végképp nem volt az – de ennyi belefért a végére.

Mondjuk úgy, derűs szícilai hangulatban, 19-7-es kiállítási arány mellett (15 kiállítás plusz négy ötméteres…) egészen parádésan védekezve nyertünk. 14-ből 11 hátrányt védekeztünk ki, miközben 7-ből 5-öt lőttünk be. No meg a hét akciógól.

Nagyon kezd a válogatott egy igazán komoly csapatra hasonlítani.

Varga Zsolt szövetségi kapitány

„Ma is nagyon komoly munkát tettek bele a játékosok a mérkőzésbe. A győzelem kulcsa egyértelműen az a rengeteg, általam csak szürke munkának hívott megmozdulás volt, ami elsősorban a védekezést teszi hatékonnyá – blokkok, besegítések, ebből ma rengeteget láttam. Nyilván szükség van a klasszis megmozdulásokra is, ezek adják egy mérkőzés szépségét, ezekkel tudtunk ellépni. A harmadik negyedben, illetve a negyedik elején akadt egy-két olyan fázis, amikor kezdtek feljönni, de megint jött egy szép védés, egy jó védekezés. Azt gondolom, hogy azért más lesz a játék képe két-három hét múlva a világbajnokságon, náluk is, nálunk is, ettől függetlenül megint akadt több olyan elem, ami kifejezetten pozitívum volt, és amelyekről már a horvát meccs után is mondtam, hogy ezeket tovább kell vinni, ezekre lehet építeni. Nekünk most ez a dolgunk: építkezni, formálódni, folyamatosan.”

Trinacria-kupa, Trapani, 1. forduló

Olaszország–Magyarország 10-12 (2-3, 2-3, 2-3, 4-3)

Góljaink: Vigvári Vendel 2, Vigvári Vince 2, Angyal 2, Manhercz, Molnár, Nagy Ádám, Fekete, Kovács P. Vismeg