A magyar vízilabda történelmi pillanatai
Egy sportág, amely győzelemre született. Kilenc olimpiai bajnoki cím – senki másnak nincs négynél több. De vajon miből táplálkozik ez a legyűrhetetlen „kultúrfölény”? Kis magyar vízilabda-történelem kezdőknek és nosztalgiázni vágyóknak.
Események
Párizs 2024
Azok után, hogy a férfiak 2023-ban világbajnokok lettek Fukuokában, míg a hölgyek kalandos utat bejárva a 2024-es, februári dohai vébén végeztek ezüstérmesként, joggal reménykedhettünk újabb dobogós helyezésekben, tán még szebb eredményekben is, mint három évvel korábban, Tokióban. Aztán – ugyanúgy végződött, mint Londonban és Rióban: negyedik és ötödik hely, csak ezúttal a férfiaknak jött össze az elődöntő. De csupán az – és nem több.
Doha 2024
A férfiak címvédőként érkeztek Dohába, erre a rém fura időpontban tartott világbajnokságra – a lányok viszont afféle élet-halál helyzetben, elvégre ez volt az utolsó esély, hogy kiharcolják az olimpiai részvételt. A vége teljesen fordított előjelű lett, mint 2023-ban (és pontosan ugyanaz, mint 2022-ben): a lányok szenzációs menetelés végén ezüstérmesként zártak, a fiúk viszont a negyeddöntő sokkja után a 7. helyen kötöttek ki.
Zágráb – Eindhoven 2024
A nemzetközi szaksajtó által csak Hungary Jr-nak, illetve Baby Ungheriának becézett férfiválogatott minden előzetes várakozást felülmúlva az elődöntőig menetelt a zágrábi Európa-bajnokságon. Világversenyen még sosem szerepeltünk ennyire fiatal csapattal (22.8 év volt az átlagéletkor): a vb-re és a nyári olimpiára itthon készülő rutinos játékosok helyre került ifjak végül a negyedik helyen zártak. A hölgyeknél az új szakmai stáb bejövetelével sem jött még áttörés Eindhovenben, ugyanúgy az 5. helyen kötött ki a csapat, mint másfél évvel korábban.
Fukuoka 2023
Ha más nem is, a számmisztika mellettünk szólt, aztán a medencében kiderült, hogy a férfiválogatott világklasszisai is a fukuokai világbajnokságra időzítették legjobb formájukat, így aztán mint az előző három alkalommal, amikor 3-assal végződő évben rendezték a vb-ket (1973, 2003, 2013), 2023-ban is a magyar férfiválogatott tagjai állhattak a dobogó tetején. Sajnos, a lányoknál erre a nyárra elhangolódott a védekezés, így nekik egy évvel a ’22-es bravúrezüstöt követően be kellett érniük a 6. hellyel.
Budapest 2022
Öt évvel a nagysikerű 2017-es vb-t követően ismét a Margitszigeten játszhattak válogatottjaink – ezúttal viszont fordított utat jártak be: most női együttesünk menetelt a döntőig (17 év után először) s végzett ezüstérmesként, míg a férfiak játéka sehogysem állt össze, így a nem túl acélos 7. helyen fejezték be ezt a viadalt.
Split 2022
Ellentétes pályán mozgott férfi és női csapatunk: a júniusi világbajnokság borzalmai (7. hely) után a férfiak az új kapitány, Varga Zsolt vezetésével régen látott, igencsak összeszedett és magával ragadóan lendületes játékkal meneteltek a döntőig, ahol drámai végjátékban maradtak alul a horvátokkal szemben. Ugyanakkor a lányok, akik a szigeten extázisban jutottak el az vb-ezüstig, ezúttal be kellett érjék az ötödik hellyel.
Tokió 2021
Női válogatottunk történelmet írt – valahára sikerült megnyerni a bronzmérkőzést, így végre a hölgyeknek is volt már olimpiai medáliájuk. Azt viszont sosem fogjuk megtudni, meddig jutott volna a 2020 januárjában meggyőző teljesítménnyel, olykor sziporkázóan játszó férfiválogatott, ha az extázisban, a Duna Aréna 5000 tomboló nézője előtt megnyert Európa-bajnoki aranyérmet követően nem csak másfél évvel később játszhatja le olimpiai mérkőzéseit.
Budapest 2020
Amikor 1999-ben szemet gyönyörködtető játékkal ismét Európa-bajnok lett a következő években a vízilabda történelmében új fejezetet író Kemény-csapat, aligha gondolta bárki, hogy 21 évet kell várni a férfiválogatott következő kontinensbajnoki diadalára. Végül azonban megtört a jég, ráadásul itt, a szemünk előtt, Budapesten, a Duna Arénában, ahol több mint ötezer ember ünnepelte az aranyérmet. S mivel a lányok is a harmadik helyen zártak, folytatódott a januári varázslat: a téli Eb-ken 2012 és 2016 után ismét dobogón állt mindkét együttesünk.
Gwangju 2019
Hat év után ismét mindkét együttesünk bejutott az elődöntőbe, ám ellentétben a 2013-as vb-vel, ezúttal üres kézzel tértek haza a férfiak és a nők is, az utolsó két mérkőzést ugyanis egyaránt elveszítették Gwangjuban.
Budapest 2017
2017-ben olyasmi történt, ami azelőtt még soha: Magyarország rendezte a FINA-világbajnokságot, így aztán júliusban naponta indult meg az emberáradat a különböző helyszínek irányába – a Margitszigeten naponta hétezren szurkoltak a Hajósban, akiknek nem jutott jegy, azok pedig az uszodától nem messze, az atlétikai stadionban felállított óriáskivetítő előtt drukkoltak. Ahogy haladt előre a férfiválogatott, az itteni létszám is folyamatosan nőtt, hogy az utolsó napra sosem látott jeleneteknek legyünk szemtanúi…
A magyar vízilabda hőskora
Egy sportág, amely győzelemre született. Kilenc olimpiai bajnoki cím – senki másnak nincs négynél több. De vajon miből táplálkozik ez a legyűrhetetlen „kultúrfölény”? Kis magyar vízilabda-történelem kezdőknek és nosztalgiázni vágyóknak.
A kezdetek: 1912 – és rögtön egy bukás
Amíg megszületett mindaz, amit magyar hegemóniának hívunk, természetesen akadtak fájdalmas periódusok is (lásd még: vajúdás). Ahogy az egész indult például. Az első válogatott mérkőzést 1912-ben vívták legjobbjaink. Illetve, nem a legjobbjaink.
Szóval, az úgy esett, hogy a stockholmi olimpiára küldtek egy csapatot, amelyik rögtön az első mérkőzésen kikapott az osztrákoktól 4-3-ra, majd 6-5-re a belgáktól, és végül az ötödik helyen zárt. Az első vereséget követően először ismerkedhettek meg az olvasók egy pólós örökzölddel a beszámolókból: „...amit a mérkőzés svéd bírója művelt, az a leghidegvérűbb gentlemant is kihozta a sodrából. A leggonoszabb rosszakarattal a magyarok ellen bíráskodott...”, olvashattuk a sportlap helyszíni tudósításában.
Nem kizárt, hogy így történt, egyébként. A legnagyobb problémát azonban az okozta, hogy a kor egyik meghatározó klubja, a MAFC tekintélyét latba vetve elérte saját embereinek válogatottba állítását. Plusz költséghatékonyság címén két, amúgy is kiutazó úszó került be a gárdába, aminek a vége az lett, hogy „a rutintalanok hol ártanak legkevésbé” elv alapján osztották ki a posztokat, így mindenki másutt játszott, mint ahol igazán tudott – a legszebb az volt, hogy a centerből, Wenk Jánosból kapust csináltak.
Holott a recept adott lett volna: kivinni a Fradi pólósait, egy-két erősítést jelentő játékossal, és már Stockholmban jöhetett volna a történelemírás. A zöldeknél ugyanis már elindult valami egészen lenyűgöző folyamat.