Nem indult rosszul a parti, Varró Eszter lépett le a bekkjéről és Keszthelyi Rita halálpontos passzával ötösig fordult, amit Faragó Kamilla simán bevarrt. No erre szintén centerből alkottak a hollandok, Joustra csavart egy mutatósat – aztán ugyanezt megismételte, ami annyival volt látványosabb, hogy egy lefordulás végén csinálta. A mi első kontránk végén a kapáslövést kihorgászta a holland kapus, a megmaradt előnyből pedig a blokk mentett; így lett 2-2 helyett 1-3, miután Joustra ezúttal ötösig haladt.

Cseh Sándornak nem tetszett, amit látott nem egészen három perc alatt, úgyhogy időt kért, amit fór követett és egy remek Rybanska Natasa-befejezés. Az előnyt azonban a hollandok is befejezték – négy lövésből négy gólnál tartottak négy perc után.

Mindenesetre Hajdú Kata bátran beleállt a következő fórba, majd érkezett Neszmély Bogi első védése, aztán Kata újabb szédületes távolija, immár akcióból, mindjárt jobban festett az egész 4-4-nél.

Ezután elkezdtek komolyabban dolgozni a védelmek – végre nálunk is akadt néhány határozottabb szerelés; bár a hollandok belőttek egy előnyt, aztán jól zártunk, igazán csak az elöl elpuskázott lehetőségeket bánhattuk valamelyest, de összességében nem festett rosszul ez a nyolc perc (4-5).

A második elején sajnos az első előnyünket nem sikerült igazán jól megjátszani, a hollandoknak igen, így megint elmentek kettővel. Aztán Neszmély odaért egy átlövésre és ebből Keszthelyi-Varró vonalon ötösig spricceltünk. Garda Krisztia bepakolta, s miután Bogi belejött – hátrányban védett óriásit –, a következő fórunkból az újvárosi bekk simán egyenlíthetett. Sőt – jött egy kontrafault, Keszthelyi megint kilőtt, és aztán belőtt – azazhogy belőtte a ziccert, máris vezettünk. Nem sokáig sajnos, a hollandok két gyors akciógóllal válaszoltak a Rogge-nővérek jóvoltából, majd kiblokkolták Hajdú felsősarkosát hátrányban. Egyet mi is kibekkeltünk, aztán még egyet kihagytunk, így végül megmaradt az olimpiai bronzérmesek minimális előnye a félidőre (7-8).

Miénk volt ismét az első előny, de hiába próbáltuk Pogonyi Bíbor égigérő kezére tenni a labdát – aztán a következő ellentámadást Bíbor kintről próbálta befejezni sikertelenül, viszont a hollandok belőtték a fórjukat, míg mi elöl eztán nemigen leltünk fogást rajtuk. Hogy ne legyen közte három, arról a csereként beálló Torma Luca gondoskodott, aki ötöst védett, a következő előnyből pedig Faragó Kamilla már nem tévesztett; azért biztatóbban festett a 8-9, mint a 7-10.

A negyed második felére úgymond megint “meglett” a védekezés, több jó szerelés érkezett, ugyanakkor a hollandok is jól takarítottak a centereink körül. Sajnos, Van de Kraats balja a legjobbkor villant, egy halódó fórjukból találta el a pipát egy perccel a duda előtt, Rybanska nyakonverésére viszont nem jött ítélet – igazából ez volt az olasz-görög bírópáros első tévedése. Bente Rogge átlövése valahogy beszédült, azaz megvolt a közte három – hogy aztán a sporik visszaadjanak valamit, avagy Rybanska Natasa ejtését a VAR alighanem elvette volna, Gödöllőn azonban csak az számított, hogy gólnak ítélték a duda környékén behulló labdát; így csak picivel volt reménytelibb a helyzetünk az utolsó nyolc perc előtt (9-11).

Hanem a régről ismert Keszthelyi-bombával zárkóztunk 27 másodperc után, Lieke Rogge viszont bántóan könnyűen tűnő ejtésgóllal válaszolt. Viszont végre sikerült a falba beadni jól a labdát, Rybanska el is rakta, ahogy kell, azaz továbbra is ott lihegtünk a nyakukon. Volt labdánk az ikszhez, de most kontrafault jött, plusz holland ötös – Varró Eszter pedig hiába fordult rá végre jól a kapura, picit melléirányozta a labdát. Ez kulcsjelenetnek hatott, miután átellenben Faragó keveredett Sevenichre, aminek a méretbeli különbségek okán csakis újabb ötös lehetett a vége – ezt sem rontották el, azaz megint vezettek hárommal (11-14), öt perccel a vége előtt.

Kicsit fura volt megélni az újabb kontra-kiállítás kombót, de Faragó legalább labdát szerzett hátrányban – viszont Garda labdájára odaért a kapus, Keszthelyi ismétlésének bezavarására meg nem adtak ötöst. Később jött fór, de a blokkról mellégurult a labda, amivel elgurult a meccs is. Pláne úgy, hogy a hollandok bepasszírozták az előnyüket, így 2:30-nál már néggyel mentek. Faragó még faragott egyet 1:53-nál hat az öt ellen, Varró újabb centerezését viszont védte a kapus.

Igazából a statisztika árulkodó volt: ellenfelünk sokkal precízebben támadott, 25 lövésük volt, amiből 21 kapura ment – nekünk 33-ból csupán 19; így annak ellenére nyertek voltaképpen biztosan, hogy ugyanannyi védést (6-6) láttunk mindkét oldalon. Az építkezés fázisában persze tökéletes egy ilyen mérkőzés – mert tanulságból akad bőven.

SEAT-kupa, 2. nap

Magyarország–Hollandia 12-15 (4-5, 3-3, 2-3, 3-4)

Góljaink: Rybanska 3, Faragó 3, Keszthelyi 2, Hajdú 2, Garda 2

A másik mérkőzésen: Görögország–Új-Zéland 14-9