Sajnos, már a bronzmérkőzés eleje is kísértetiesen hasonlított a pénteki, St. Andreu elleni elődöntőre: gyors FTC-gól fórból az elején – amire néggyel válaszol a rivális. Most két és fél perc alatt zúdítottak ennyit a görögök, akik mögül ugyan kihátrált a fanatikusok nagy része (a Sabadell elleni elődöntőn eszméletlen hangulat volt a zsúfolásig telt uszodában; szombatra jó negyedház jött össze…), ennek ellenére a hazaiak egy idő után elég komoly sebességre pörögtek fel.

A második negyedben 5-3-ig elég jól tartották magukat a ferencvárosiak, aztán viszont fél perc alatt kaptak kettőt, és egyre inkább az érződött, hogy elsősorban a hátsó alakzat vált annyira sebezhetővé, hogy nem nagyon lesz esély a fordításra. Vályi Vanda még bezúdított egy büntetőt, majd sikerült három hátrányt is kivédekezni – ám erre elöl nem sikerült építeni. Sehogysem tudták átlőni Gurisatti Grétáék a görög zónát, és a fórok kihasználása ugyanúgy döcögött, mint az elődöntőben: most az első értékesítését követően hagyták ki a következő hatot. Ráadásul hiába állt össze kissé jobban a védekezés, ha a hellének óriáscentere, Myriokefalitaki egy közepesen kisodródott helyezből is csavart egyet, így 8-4 állt a táblán félidőben.

A harmadik negyedben aztán elég hamar elment a hajó – miközben a mi Plevritou-nk, Eleftheria nem igazán találta önmagát, nővére, Vasiliki a vízen járt a túloldalon; csak ebben a negyedben törölt egy négyest, avagy a szünet után beküldött Kiss Alexandra sem tudott igazán megálljt parancsolni a hellén lövéseknek. A 7-2-es roham betette a kaput, a negyedik részből afféle levezetés lett inkább.

A ferencvárosiak alighanem a bajnoki döntőre is gyakoroltak már egy beállós védekezési formával – ami amúgy működött –, miközben a hazaiak feszessége is engedett, elsősorban hátul, így az előző három negyed hat FTC-góljára öt jött az utolsó nyolc percben; ám ettől még maradt a negyedik hely.

Miközben bravúr volt a ferencvárosiaktól, hogy sikerült eljutniuk a Final Fourba, azért nem hallgatható el, hogy az elmúlt 20 évben nyolcszor adatott ez meg magyar csapatnak, és ebből hatszor maradt érem nélkül az aktuális magyar résztvevő. Ebben az időszakban a döntő csupán kétszer jött össze (2016: UVSE, 2021: Dunaújváros, ugyanebben az évben a bronz az újpestieké lett) – míg a legrangosabb kupasorozat történetében továbbra is csupán egyetlen magyar győzelemre emlékezhetünk: a szentesiek 1994-es diadalára.

No talán jövőre.

A spanyol házdöntő egyébként nagyjából 29 percig úgy alakult, ahogy azt mindenki várta: a Sabadell uralta a mérkőzést, rögtön az elején elment 3-0-ra, később vezetett 5-2-re, majd 7-4-re is a harmadik negyed közepén… És a St Andreu ugyan újra és újra nekidurálta magát, ám egyenlítenie egyszer sem sikerült. És amikor Keszthelyi Rita egy halódó emberelőny végén lőtt egy őrült nagy kapufás gólt, amivel újfent 8-6-ra ment a címvédő, akkor úgy tűnt, a Sabadell behúzza a történelmi 8. BL-trófeát (és megcsinálja azt, amit eddig egyedül az Orizzonte tudott: háromszor győz zsinórban).

Hanem akkor a St Andreu edzője 3:07-nél időt kért – nem volt kiállítás, egyszerűen csak egy utolsó rohamra vezényelte együttesét, és ez működött. Együttese két távolival egyenlített, a sabadelliek pedig teljesen lepuhultak elöl – 19 másodperccel a duda előtt fórt kapott a St Andreu, s bár úgy tűnt, a védelemnek sikerült szétmozognia, már-már hozzájuk is került a labda, ám Quieralt Anton – aki már a Fradi ellen is remekelt és itt az egyenlítő gólt szerezte (egy őrületes pattintással) – valahogy összegereblyézte a labdát, majd ugyanazzal a lendülettel belelőtt a sűrűbe, és a labda valahogy elment az összes kéz mellett-alatt-fölött, és 2.4 másodperccel a duda előtt a hálóban kötött ki.

Nohát így esett, hogy a St Andreu történetében először jutott a BL-döntőbe, és azt sikerült megnyernie egy 3-0-ás rohammal az utolsó három percben; miközben mi egy pillanatra felidéztük, amint a Fradi visszajön 8-7-re ellenük három perccel a vége előtt… Node ez a Bajnokok Ligája – apróságokon múlik, kinek jut érem, kinek nem, és ki emeli magasba a trófeát. 

Amúgy a St Andreu a BL-ben idén egyszer kapott ki – történetesen a Fraditól, igaz, még a selejtezőben. Azóta az összes meccsét megnyerte, aligha lehet elvitatni, hogy megérdemelték a győzelmet.

Női Bajnokok Ligája, Final Four

Bronzmérkőzés

Olympiacos Piraeus (görög)–FTC-Telekom 18-11

Döntő

Astralpool-Sabadell (spanyol)–St Andreu (spanyol) 8-9