Varga Zsolt szövetségi kapitány 

“Realitás, hogy a magyar férfiválogatott bejut a legjobb négy közé egy világversenyen, ott viszont bármi megtörténhet. Ahogy egy éve világbajnokok lettünk, most negyedikek, az elődöntőben akkor eggyel nyertünk, most ugyanennyivel kikaptunk, a döntőt büntetőkkel megnyertük, most a bronzmérkőzést így veszítettük el.

Nagyon sok kiállítást kaptunk ezen a mérkőzésen, de az emberhátrányos védekezésünk alapvetően jól működött. A végén már azt is kértem, hogy inkább legyen kiállítás, mintsem bejátsszák a labdát. Az ötméteresek azért fájnak, mert addig az volt az egyik erősségünk, világbajnokságot tudtunk így nyerni, ráadásul rengeteget gyakoroltuk is. Természetesen nem elsősorban az ötmétereseken múlt ez az eredmény, azt vagy belövi egy játékos, vagy nem. Rengeteg mindent kell elemezni ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, melyek azok a területek, ahol még sokat kell fejlődnünk. Többször támadásnál, az előnyöknél éreztem, hogy kevésbé voltunk hatékonyak. Védekezésben visszakaptam azokat a dolgokat, amiket szerettem volna. Mentálisan és fizikálisan is óriási kihívás az olimpia. Ahogy mondani szokták, ez egy más kávéház, játékosként és edzőként teljesen másként éli meg az ember.

A magyar vízilabdának az elvárások és a múlt miatt ez nyilvánvalóan nem jó eredmény, de ebből a nyolc csapatból bárki bejuthatott volna a négy közé. Teljesen összeért a mezőny, nagyon egy szinten vannak a csapatok, amelyek között csak egy-egy gól döntött, egy higgadtabb fej, egy-egy pillanat a befejezéseknél. A spanyolokat biztosan a négy közé várta mindenki, és meg is nyerték a csoportjukat, aztán mégis elbuktak a negyeddöntőben.

Ahogyan a generációk változnak, azt kell elérni a magyar vízilabdában, hogy tartósan ott tudjunk lenni a négy között, ott pedig már bármi megtörténhet. Én belelátom ebbe a csapatba azt is, hogy meg tudjuk valósítani az álmainkat, de most ez a realitás, ezen kell tovább dolgozni, új terveket szőni.

Nagyon köszönjük a szurkolók támogatását, és mindenkiét, aki mellettünk áll és állt az elmúlt években – nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk legalább egy éremmel megörvendeztetni őket.”

Jansik Szilárd

„Küzdöttünk, de nem sikerült átlendülnünk. Valami hiányzott az egész olimpián. Elvesztettünk négy mérkőzést, kihagytuk az utolsó hét ötméteresünket. Ezek nem véletlenek, valami nagyon nem állt össze. Valami miatt ezt most nem érdemeltük meg.”

Zalánki Gergő

“Óriási csalódás ez, az elődöntőt nagyon gyenge játékkal veszítettük el, talán ez a mai egy kicsit jobb volt, de annyi hibával, amennyit elkövettünk, bárkitől ki fogunk kapni.”

Vigvári Vince

“Nagyon szomorú vagyok, nem jó érzés negyediknek lenni, mindent megtettünk, érmet akartunk nyerni. Néhány perccel a vége előtt még két góllal vezettünk, de nem sikerült lezárni a meccset. Az első olimpiámat nagyon megszépíthette volna egy érem, de remélem, én is és a többi játékos is, sokat tanulunk majd ebből, hogy Los Angelesben négy év múlva odaérjünk a dobogóra. Hálás vagyok, amiért itt lehettem a csapattal, még ha kicsit keserű is a vége.”