Az már a szerbek elleni zárómeccs előtt eldőlt, hogy a BENU-kupát nem szerezhetjük meg – számunkra a második hely volt a tét, illetve leginkább az, hogy az újfent kissé alkalminak tetsző összeállításban miként boldogulunk az első két nap masszív teljesítményt nyújtó olimpiai bajnokokkal szemben. Merthogy egy 0-4-es indulás ellenére végül akár meg is verhették volna Montenegrót, a spanyolokat pedig végül be is darálták.

Az első fórban két lövés sem volt elég, leginkább tán azért, mert lövésféleségek voltak – amikor Vigvári Vendel normálisan fel tudta húzni a parittyát a másodikban, mindjárt meglett a vezetés. Sokáig nem élvezhettük, rosszkéz szélről akcióból is megoldották a befejezést – nálunk viszont a harmadik előnyt is sikerült begurítani, Nagy Ákos jóvoltából. Sajnos, egy már kivédett támadás után befújt kontrára Lukic reagált a leggyorsabban, így ziccerből egyenlíthetett. Erre jött egy újabb fór, de most odaért a blokk a kapásszélre, míg ők a falból megoldották az első előnyüket, így átvették a vezetést 2-3-nál.

Ezután úgy döntöttek, otthagyják szemben Varga Vincét, hátha a legfiatalabb nem lövi be – tévedtek. Mandicnak viszont mákja volt, a szokásos bombája a lécet találta telibe, Mizsei fejéről viszont beszédült a labda… Mindegy, Vincéről továbbra is az volt a vélemény odaát, hogy egyszer volt Budán kutyavásár, aztán kiderült, megtartja ő nekik másodszor is (4-4). A következő fórjukba még egy ötös is belefért, Mandic viszont úgy találta el a lécet, hogy a labda megállt a vízen – majd a következő hátrányt úgy öltük meg, hogy a dudáig nem tudták ellőni a labdát.

Aztán a második negyed elején zsinórban a harmadikat is kihagyattuk velük – a következőben viszont nem volt esély felállni egy hirtelen befújt kiállítás után, és a második passzból Vico megszerezte nekik a vezetést. Amúgy hullámokban érkeztek az ítéletek: mi négyet kaptunk zsinórban az első negyedben, majd ők jöttek ötször. Ezután érkezett egy, de Vigvárit megint blokkolták, viszont Mizsei védése után megint fórban támadhattunk, ám a hat a négy sem volt elég.

Négy perc telt el a másodikból úgy, hogy gólt lőttünk volna – nagyon kellett Fekete blokkja a következő hátrányban. Így meg egyenlíthettünk, avagy Vámos Márton nem cifrázta túl a következő előnyt – lóbált, látta a rést, be is vágta. Ők eldurrantották az előnyüket, ebből Nagy Ákos fordult, ötös lett belőle – Varga Vincét meg odaküldték, lőjje csak be. Belőtte – húszévesen háromnál tartott már az első félidőben. 

Egy újabb szédületes hátrányos védekezésből ketten is lefordultak – kellett, mert Filipovic levadászta a labdát Batizi Benedek kezéről, ám Burián Gergő így is elég üresen volt, hogy begyűjtse és mattoljon – avagy a nagy csend után hirtelen csináltunk egy 3-0-t. Blokkok és Mizsei is a helyén volt, így 12 másodperccel a vége előtt Fekete Gergő fantasztikus centergóljával már hárommal mentünk, amit egy újabb védés betonozott be a félidőre (8-5).

A trend nem változott: a szerbek kihagytak egy kettős előnyt – elég jól kerültünk eléjük –, s bár az első elment (ha lenne VAR, tán megadták volna, mert véleményes volt, hol érte el a labdát a kapus; Fekete pattintásánál csak az volt a kérdés, kiszakad-e a háló. Egy újabb Mizsei-védés után egy jó betörésből fór lett, Vismeg meg hátulról sem tévesztett – már 6-0-ás rohamnál tartott a csapat. Ezt állították meg a szerbek, a negyed felénél Milojevicnek be tudták adni a falba; 10:36 perc után találtak be ismét. Mizseit továbbra sem tudták elsüllyeszteni, sajnos, Angyal nem fordult be rendesen, így a falból most nem tudta eltenni a labdát előnyben; Cuk pedig egy második kísérletből ejtett egy szépet akcióból, így háromra olvasztotta az előnyünket két perccel a duda előtt.

Aztán egy kontrafault után megint sikerült kivédeni egy hátrányt, ám hiába tűnt úgy, hogy meglesz a labda, végül csak összegereblyézték, és végül Lukic eltalálta a felsőt, azaz most ők toltak egy 0-3-at. Fújtak egy második kontrát is, Mizsei védése után viszont végre hozzánk került a labda, ezt már rávittük a rendezetlen védelemre, és Vigvári Vendel három lóbából megállította a csapatot a lejtőn. Sajnos, a maradék 26 másodperc elég volt egy fórra és Cuk pontos lövésére még úgy is, hogy nyakig volt a vízben, 4 másodperccel a duda előtt, így kettő maradt az előnyből az utolsó nyolc perc előtt (11-9).

Jól indult a negyedik: hátrányban sikerült labdát lopni, ebből indulni, Vigvári pedig ötösig pörkölt, amit be is lőtt, így közte egy helyett visszaugrasztottuk háromra a differenciát. Egy-egy blokkolt lövés után sajnos Mandic elővett egyet a fradis szezonból. És a balkezes óriás aztán kézbe vette a szerb támadásokat, miután mi kihagytunk egy újabb előnyt, ő emberről bombázott a hálóba, majd még egyszer, így máris 12-12-nél tartottunk; és egy újabb fórt sem tudtunk dudáig lövésig vinni.

Azért persze nem minden papsajt, Mandic következő bombájára már odaért Mizsei, ebből pedig három a kettő indult, Burián Gergő pedig ismét megszerezte a vezetést, 2:44-gyel a duda előtt. 

Előnyből jöttek aztán, de a falból kapufát lőttek, míg nálunk egy rossz centerbejátszással elment a plusz kettő esélye, 1:55-nél időkérés után megint az egyenlítésért indulhattak. Csakhogy Mandic ötödjére kapufát talált, majd egy labdavesztés után Randelovic lövésére is odaért Mizsei, akinek ez volt a 12. hárítása. Többre már nem volt szükség, mert bár lett volna egy esélyük 20 másodperccel a duda előtt, ám Cuk szokásához híven Feketével volt elfoglalva a felúszás helyett, ráadásul olyan látványosan próbálta egrecírozni, hogy még a kispad sem reklamált, amikor a spanyol bíró befújta a kontrát – a maradék másodperceket pedig már lepörgettük, így meglett az újabb győzelem és az ezüstérem.

Ennél érdekesebb a torna mérlege abból a szempontból, hogy a különböző sérülések és betegségek okán meglehetősen unikális összeállításokban szerepelt a csapat (mára például Manhercz Krisztiánnak illett már pihenőt adni) – viszont kiderült, hogy a bő keret bármelyik tagja képes helytállni ezen a szinten is. Ami hosszabb távon legalábbis komoly támasz Varga Zsoltnak; itt és most, a szingapúri 15 kijelölésénél viszont az adott koordináták között, orvosi jelentésekre várva nagyon komoly leckét kell igen rövid időn belül megoldania a szövetségi kapitánynak.

BENU-kupa, 3. nap

Magyarország–Szerbia 13-12 (4-4, 4-1, 3-4, 2-3)

Góljaink: Varga V. 3, Vigvári Vendel 3, Fekete 2, Burián 2, Vámos, Nagy Ákos, Vismeg

A másik mérkőzésen: Spanyolország–Montenegró 18-10

A torna végeredménye: 1. Spanyolország 6, 2. Magyarország 6, 2. Montenegró 3, 4. Szerbia 3

(Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött.)