A Magyar Vízilabda Szövetség részéről ketten is tudósíthatnak sportágunk eseményeiről, a XXXII. Tokiói Olimpiai Játékokról. Az ötödik olimpiájára készülő Amler Zoltán 2014 évek óta oszlopos tagja a szövetségi kommunikációnak, ahogyan Dobos Sándor is, aki 2013 óta - kisebb megszakítással - követi testközelből a magyar vízilabda eseményeit. Az utóbbi időkben főleg videóinterjúkat készít, de gazdája például a Nekem a vízilabda címet viselő közéleti sorozatunknak is. A rovat ötletadója Pehl Bernadett, az MVLSZ kommunikációs vezetője, aki az alábbi sorokat jegyzi.

Mindketten jártatok már olimpián. Nyilvánvaló a hírekből is, hogy nem lesz könnyű dolgotok kint, de mi az, ami már tudható a nehézségekről? Személyesen mitől tartotok a legjobban?
AZ: Sanyi majd kifejti a részleteket, már amit egyelőre lehet tudni, ugyebár... Merthogy biztos vagyok benne, hogy kint is érnek bennünket meglepetések. Tekintettel arra, hogy az olimpián nem lesz médiafalu, és a városban szétszórva lakunk majd mi, médiások, leginkább a szervezési, logisztikai bonyodalmaktól tartok. Persze az egészségnél nincs és nem is lehet fontosabb, ergo ezt igyekszem végig szem előtt tartani.
DS: Már maga a kiutazás is rendkívül sok adminisztrációval jár, a mögöttünk hagyott hetekben is meg kellett felelni ezeknek a követelményeknek, de igazán csak most indul be ez a gépezet. Tokióban vészhelyzetet hirdettek, az egész játékok ebben a mederben zajlik majd. Nagyon szigorú, szinte katonai protokollt írnak elő az előzetes szabályzatokban az újságírók számára, őszinte leszek, ettől tartok a legjobban. Ha az ember követi a szabályokat, tőle független körülményeken is „elcsúszhat", reméljük, ezeket rugalmasan kezelik majd a japán kollégák.
Van információ arról, hogyan lehet Japánban közlekedni, élni, létezni az újságíróknak? Van-e lehetőségetek esetleg más sportágak eseményeit látogatni?
DS: A megérkezést követően 14 napig nem használhatjuk a helyi tömegközlekedést, kizárólag a kijelölt olimpiai „shuttle" járatokat, azokat is a hotel és a létesítmények között. Étkezni is a kijelölt helyiségekben lehet, a létesítményekben, illetve a szálláshelyen, meghatározott ideig. A szállás vagy a létesítmények melletti kijelölt üzletben tudunk csak vásárolni, de ehhez is előzetes regisztráció szükséges és csak 15 percet tartózkodhatunk a vásárlótérben - nyilvánvaló, hogy lehetnek ebből félreértések. Mivel az akkreditációnk nem sportágspecifikus, így más eseményeket is meglátogathatunk, de kivétel nélkül minden eseményre előzetes regisztráció szükséges - amit a japán szervezők hagynak jóvá vagy utasítanak el. A nehézségek és bizonytalanságok ellenére nagy kíváncsisággal várom az olimpiát.
AZ: Az ázsiai étel finoman fogalmazva sem a kedvencem, így bízom benne, hogy amint a korábbi játékokon, ezúttal is lesz lehetőségünk európai ételeket fogyasztani. Nem igazán szeretnék két és fél hétig az olimpia egyik főszponzorának gyorséttermi dolgain élni... Ami pedig a pólón kívüli sportokat illeti: miután az Ikarus BSE színeiben szenior atléta, illetve a Híd-Unió mezében Budapest-bajnokságban szereplő kézilabdázó vagyok, legfőképpen ezen két sportág eseményeit szeretném meglátogatni, kizárólag akkor, amikor természetesen a munka engedi. És persze jó volna ott lenni minél több magyar siker megszületésekor.
Ti mit vártok az olimpiától? Mit gondoltok az, hogy egy év „kimaradt" előny, avagy hátrány a nemzetközi mezőny tekintetében akár?
AZ: Ha azt vesszük, hogy a budapesti Európa-bajnokságon mindkét csapatunk ott állt a dobogón, sőt Märcz Tomi együttese annak is a tetején, nyilvánvalóan az eredeti időpontban megtartott olimpiára jó eséllyel indult volna úgy a férfi-, mint a női válogatott. Mindazonáltal a körülményekhez képest mindkét együttes jól használta ki a plusz egy esztendőt, bizakodóak lehetünk. A férfiak abszolút ott vannak az aranyvárományosok között, és a hölgyek is éremesélyesek - itt jegyzem meg, női szakágunk nagyon, de nagyon megérdemelné már azt az olimpiai medáliát.
DS: Mindkét csapatunkban nagy a potenciál, ezt az elmúlt évek világeseményein is bizonyították. Női válogatottunk trieszti szereplése imponáló volt, talán meg is lepett sokakat az ott mutatott magabiztosság. A fontos meccseket mostanában megnyeri a csapat, ez nagyon biztató Tokió előtt. A fiúk - a lányoktól eltérően - tehermentesen tölthették ezt az évet, de a kapitány kihozta ebből is a maximumot, tovább csiszolódott a keret. Talán van is olyan játékos, aki az egy év kényszerpihenő nélkül most nem lenne ott az utazókeretben.
Van kedvenc játékosotok?
AZ: Inkább úgy fogalmaznék, hogy mindig vannak olyan játékosok, akik valamiért közelebb állnak az emberhez, akikkel könnyebben megtalálja a hangot, és akár haveri, vagy éppen baráti viszonyba kerül velük, ugyanakkor természetesen ez a munka szempontjából semmit sem jelent, egy válogatott meccsen az összes játékos kedvenc. A hozzám közelebb állókat nem nevezném meg, viszont annyit bátorkodnék megemlíteni, hogy Keszthelyi-Nagy Rita és Varga Dénes játékintelligenciája, zseniális mozzanatai láttán rendre újra és újra képes az ember beleszeretni a vízilabdába.
DS: Az olimpia ideje alatt 26 kedvenc játékosom lesz. Ezzel együtt - ha lehetek önző - azok a játékosok állnak közel hozzám, akik rendre készségesen állnak a sajtó rendelkezésére, akik segítik a munkámat, partnerként tekintenek ránk, záródjon bárhogyan is az adott mérkőzés. Reméljük, augusztus hetedikén és nyolcadikán este lesz majd „közös feladatunk".