Mivel az utolsó napi, nagyváradi vereségével elszúrta egy (relatíve) könnyebb párosítás lehetőségét a Szolnok, most igazi gigantikus mérkőzés következik az olimpiai bajnokokkal és két magyar világbajnokkal, Varga Dániellel és Dénessel felálló Rijekával szemben.

A szolnokiak szakmai igazgatója, Kovács István úgy véli, most már felesleges sopánkodni a váradiak elleni botláson, mindenkinek a szombati kihívásra kell koncentrálnia. Mondjuk ez a kulcs, a Szolnoknál ugyanis eleddig mintha mindig a fejbéli zavarok okoztak volna gondot. „A rijekaiakról megszerzett dvd-k alapján elmondható, ez egy nagyon jól összerakott csapat, nekünk túl sok veszítenivalónk nincs, nagyon bízom a játékosaimban, hiszen a miénk is egy igen jó állomány, nem hinném, hogy alárendelt szerepet kellene játszanunk. Olvastam Varga Dumi nyilatkozatát, tudjuk, hogy jók, de ha okosan vízilabdázunk, felvesszük velük a versenyt. Nálunk eddig a gyengébb mérkőzéseken rendre a koncentráció hiányzott. Rengeteg helyzetet alakítunk ki, ám a befejezéseknél nagyon sokszor hibázunk. Mint például a Vasas ellen, ment egy darabig, 9-6 volt ide, aztán elég volt egy kihagyás, hogy meghülyült valaki, és mindjárt 9-8 lett. Tudom, a Szentes nem feltétlenül mérce egy BL-meccs előtt, de azon legalább elejétől a végéig odatették magukat a játékosok, mind fizikálisan, mind mentálisan.”

Külön olaj lehet a szolnokiakban lobogó tűzre, hogy mégiscsak három szerb készül soraikban egy horvát gárda ellen – azaz őket nemigen kell motiválni; egyetlen apróbb gond, hogy Alekszics nem edzett teljes intenzitással egy kisebb lábsérülés miatt, és Jansik Dávidnak is akadtak gondjai a kezével, ám holnapra természetesen mindketten ott lesznek a medencében.

Kovács István úgy gondolja, ha a maximumot adják, akkor partiban lesznek vetélytársukkal: „A Rijeka komplett, nagyon jól úszó csapat, mi azonban mégiscsak hazai pályán játszunk, mégiscsak hazai közönség előtt, és talán az is számít, hogy több keményebb mérkőzésünk volt. A hozzáállás lesz a döntő: ha mindenki beledöglik a vízbe, mindenki tisztességgel, becsülettel küzd majd, akkor van esélyünk a jó eredményre – ha pedig így játszva sem nyerünk esetleg, akkor sem lehet egy rossz szavam a csapatra.”

Átellenben szintén nagy a készülődés. Varga Dániel szerint végül csak sikerült elhitetni a többiekkel, hogy nagyon komolyan kell venni a mérkőzést: „Jó, nem teljesen, pláne, hogy a hét elején megvertük a Reccót a kétkapukon, és ezek után pláne nehéz volt a videókon látottak alapján arra gondolni, hogy ötven-ötven az esély, ám abban azért bízom, hogy ez egy profi csapat, profi játékosokkal, akik pontosan tudják, mi a tét.”

Válogatottunk csapatkapitánya reméli, hogy legalább a kétkapuk megacélozták őket a párharcra, hiszen tétmérkőzésen eddig nem találkoztak igazán kemény ellenféllel. Ami pedig a bíráskodást illeti, pontosabban az európai „mainstream”-től eltérő dél-szláv felfogást, Dani lakonikusan felelt: „Jó, de melyik a mainstream?” Ezen elmerengtünk kicsit, majd világbajnokunk így zárta a témát: „Látod, nem könnyű válaszolni olyankor, amikor a kérdést sem lehet egyértelműen megfogalmazni.”

Úgyhogy marad a medence, ott fog eldőlni minden – ennél okosabbat momentán nem tudtunk kitalálni konklúzió gyanánt.