„Nincs már időm arra, hogy megint szünetet tartsak a válogatottságban.”

Esztendeje fogalmazott így, s lőn, azóta töretlenül számít rá a kapitány: a felkészülési meccsek után előbb a bő, majd a szűkített világbajnoki keretben is ott volt, játszott, méghozzá meghatározó szerepet játszott a margitszigeti emlékezetes előadáson, gólt jegyzett a fináléban, s ugyan természetesen társaihoz hasonlóan elkenődött a horvátok elleni vereség után, ám idővel érthető büszkeséggel konstatálta: vb-ezüst került a birtokába.

Megharcolt érte.

„A sportban feltétlen ez volt a 2017-es esztendő csúcspontja, ám le kell zárni, tovább kell lépni” – teszi hozzá kellő határozottsággal, mintegy utalva arra is, nem szabad, nem kell a múlttal foglalkozni, kizárólag előre tekint. Most speciel az Európa Kupa-selejtezőre, amelyen végül nem kap majd szerepet, de ott van a kapitány noteszében a neve,

Látva a BVSC-ben nyújtott produkcióját is, adódik a felvetés: a nyári másodvirágzás után a harmadiknál tartunk? Némi gondolkodás után így válaszolt: „Ha a nyári másodvirágzás volt, akkor fogalmazzunk úgy, hogy reményeim szerint annak nincs vége, és kitart még jó ideig. De mint említettem, az előző nyárral már nem sokra megyek, csinálni kell tovább a munkát, legalább olyan hatékonysággal, ha nem hatékonyabban.”

Mint elmondta, ugyan divatos olimpiai ciklusokat említeni, abban „élni”, ám ő igyekszik ezeket a gondolatokat elhessegetni magától. Hogy miért? Elmondása szerint egyszerű az oka: „Nem tartom magam annak a játékosnak, akinek ez beleférne, sokkal inkább hiszek abban, hogy nekem lépésről lépésre, edzésről edzésre, meccsről meccsre kell gondolkodnom. A végcél persze 2020, Tokió, ugyanakkor addig még rengeteg a feladat, most éppen a kecskeméti viadalok. Nem azzal foglalkozom, hogy hány világverseny lesz a nyáron, a célom biztosítani a helyem a csapatban, s ha ez sikerül, jó játékkal megtartani. No, ennek a folytonosságnak a gondolatát nem szabad lezárnom, főleg azért, mert hasznos tapasztalatokat szereztem arról, miként kell fél évet vagy éppen nyáron két hónapot hatékonyan végigcsinálni.”

Vitathatatlanul tudatosabb, átgondoltabb, érettebb játékosról beszélhetünk, ami egyrészt nyilvánvalóan a korral jár (félreértés ne essék, ezzel még véletlen sem öregeznénk le, amit hogy is tehetnénk, hiszen még mindig csak 27), másrészt a pályafutása során megélt pillanatok, performanszok számtalan tanulsággal szolgáltak számára. A „Mennyivel másabb ez a Török Béla a korábbinál Török Béla szerint?” kérdésre mindazonáltal most már kicsit felhúzza a szemöldökét, s őszintén elárulja, hogy miért: „A felvetés, tudom, adja magát, de ennek ellenére is szeretném elfelejteni, hogy a korábbi énemhez hasonlítsanak. A kérdésre azonban bármikor felteszik, elmondom, hogy rövid távlatokban, tudatosabban gondolkodó ember lettem – legalábbis próbálom ezt gondolni magamról.”

Kellemesebb vizekre evezve érhetően jóval felvillanyozottabb állapotban beszél a klubjáról. A klubjáról, amelyben abszolút megtalálta számításait, amelyben sikerült felépíteni magát, amelyben egyértelműen vezérszerep hárul rá: „Szeretek BVSC-s lenni, a BVSC-családba tartozni. Remélem, kölcsönös mindez – de nem beszélek mellé, úgy érzem, a klub így is van ezzel. Olyan szakmai munka zajlik az egyesületben, amely megadja az esélyt, hogy innen is válogatott lehessen az ember. A bajnoki helyezésünk nem feltétlen predesztinálja a kapitányt arra, hogy innen is meghívjon játékosokat, de a csapat játéka érdemes arra, hogy bennünket is figyeljen. Itt volt a Fradi és Szolnok elleni meccsünk: beleszaladhattunk volna két tízgólos vereségbe, senki sem szólt volna semmit, de mi szépen jöttünk ki ezekből a meccsekből, győzelemmel felérő vereségeket szenvedtünk. A dolog szépséghibája, hogy a vereség az vereség, a sportoló pedig nem szereti a vereséget…”

Vb-ezüstérmes, válogatott játékosként akár ismét játszhatna élcsapatban, s hogy mit hoz a jövő, nem tudhatjuk, mindazonáltal szavaiból sok mindenre következtethetünk: „Minden feltétel adott a BVSC-ben a jó munkához, a klub partner, egyre jobbak a feltételek, akár hosszabb távon is el tudom képzelni magam a Szőnyi úton. Arról nem beszélve, hogy nem szeretnék olyan játékos lenni, aki pályafutása végén tizenhat tagú melegítősorozatot tud felvonultatni…”

Ami a jelent illet, Török Béla szerint egy másik válogatottról beszélhetünk ugyan, ám tagjai jól ismerik, elismerik egymást, képesek egy hajóban evezni, ami garancia lehet a fejlődésre: „A keretében lévők olyan kaliberű játékosok, vagy annyit tettek a kerettagságért, hogy megérdemlik a bizalmat. Ahhoz, hogy a csapat képes legyen túllépni a saját árnyékán, nagyon sokat segítenek az együtt töltött napok. A nagy dolgok nem azon múlnak, hogy mondjuk én Zalánki Gergőt egyszer meg tudom-e verni kétszázon – bár ez is felettébb érdekes kérdés… De ha egy ilyen együtt töltött hét alatt leülünk közösen kávézni, ebédelni, olyan dolgokat tudhatom meg mondjuk róla, amit nem gondoltam volna, ami előreviszi az emberi, ezáltal pedig a játékos-kapcsolatunkat is. A szakmai munka fontos, ez nem vitás, ám azt gondolom, néhány edzés után ezek a játékosok képesek megvalósítani azt, amit a kapitány szeretne. De a győzelemhez, a nagy győzelemhez szükséges plusz olyan apróságokon múlhat, amelyek leginkább az együtt töltött idő során szerezhetőek meg. No, ez lesz ennek a hétnek, az Európa Kupa-selejtezőnek a hozadéka, és ha nem is leszek ott Kecskeméten, tudom, meg kell ragadni minden lehetőséget, hogy együtt legyen a csapat.”

Férfi Európa Kupa, selejtező, A-csoport, Kecskemét – jegyek a tex.hu portálon vagy a kecskeméti uszodában vásárolhatóak
2018. február 15., csütörtök
Románia–Franciaország, 18:30
Magyarország–Grúzia, 20:00

2018. február 16., péntek
Grúzia–Spanyolország, 18:30
Magyarország–Románia, 20:00

2018. február 17., szombat
Románia–Grúzia, 10:00
Franciaország–Spanyolország, 11:30
Grúzia–Franciaország, 18:30
Magyarország–Spanyolország, 20:00

2018. február 18., vasárnap
Spanyolország–Románia, 10:00
Magyarország–Franciaország, 11:30

A csoportból az első három helyezett kerül az Európa Kupa áprilisi Nyolcas Döntőjébe.