Sporttörténelmi pillanat: OSC–Szolnok kupadöntő. Mert nem volt még ilyen. A szombati kimerítő elődöntő után (és ne feledjük a felek szerdán idegenben vívtak sikertelen BL-meccset is) ennek a két csapatnak maradt esélyes a serleg megkaparintásáért.

A címvédő edzője, Cseh Sándor nélkül küzdött, az FTC elleni "csapatfelrázó" piros lapja után automatikus volt az eltiltás, de voltak olyanok a padon, akik kézbe vehették a karmesteri pálcát. Kósz Zoltán mellett Kovács István szakmai igazgató, akinek edzői sikereit aligha kell a sportág szerelmeseinek ecsetelni…

Nos, az „új” edzőnek nem kellett sokat idegeskednie: határozott játékkal azonnal kézbe vette az irányítást a Szolnok, és ugyan két fórt parlagon hagyott az első negyedben, ez is belefért. Ez is belefért, mert egyrészt elől megfelelően működött a gépezet (Bátori fórgólja után Zalánki villant, majd Prlainovics és Alekszics folytatta a sort), másrészt stabilan állt a lábán a védelem, nem beszélve Nagy Viktorról, aki védett két nagyot. Az OSC két fórt tudott kiharcolni, de hiába, nem tudta kihasználni. Ubovics centerben nem tudott úgy villogni, mint az Eger ellen, igaz még így is a legjobb fővárosi produkciót talán nála jegyezhettük fel.

Tetézte Petik Attila csapatának baját, hogy a Szolnok nem lassított a második menetben sem: Kis Gábor ötösig brusztolt, amelyet Prlainovics lőtt be, majd Zalánki villant még egyet, miközben odaát két emberelőny is úgy ment el, hogy az igazolni engedte, bizony fáradtak az urak… Nagy Viktor Gór-Nagy lövését, majd hátrányban Erdélyi próbálkozását is biztosan ütötte ki, nem csoda, hogy az újabb szolnoki kiállításnál Petik mester időt kért. Hiába, játékosai nem tudták jók megjáratni a labdát, Kovács Gábor lőtt a végén – pontatlanul. Átellenben válaszul Kis újabb ötöst centerezett össze, Prlainovics ismét kíméletlen ítéletvégrehajtónak bizonyult, 1–7 állt a táblán. A negyedben ötödik emberelőnyét is kihagyta az OSC (Brugljan lövése növelte tovább Nagy Viktor remek statisztikáját), eldőlni látszott minden.

És el is dőlt… Eldőlt, hiszen a Szolnok továbbra sem lazított, a nagy előny ellenére is ugyanott folytatta – jól jellemezte az akarást, hogy amikor a harmadik menet közepén Hegedüs gólt lőtt, Nagy Viktor mérgelődött. 2–9-nél… Annyinál, hiszen Bátori lőtt szép akciógólt a becserélt Barabásnak, majd Csuk „tett be” egy kettős fórt. Bundschuh és Kis páros kiállítása ellenére nem beszélhettünk igazán brusztos partiról, mindenki tudta a vízben már, mi lesz a vége. Az OSC fórban adta el a labdát, odaát Younger célzott hibátlanul – 2–10-zel mentek az utolsó negyedre.

Ebben Zalánki lőtte harmadik gólját, ami után Nagy Viktor nagy taps közepette ment a cserepadra, s jött a helyére Kardos Gergely. Közte tíz Bátori pontos előnybefejezése után lett. Tóth Márton szépített (a meccset végigdrukkoló OSC-szurkolók örültek, le a kalappal előttük, rajtuk aztán nem múlt semmi), majd Kis újabb ötöst hozott össze – és megérkezett a lelátóra Cseh Sándor is. Természetesen mosolyogva. Érhető. Csapata folytatta a nyerő szériát, végül 13–4-gyel megvédte címét. Kezdődhetett az ünneplés – a hatodik kupagyőzelmüket szerző szolnokiak megvárták edzőjüket, vele ugrottak a vízbe. Az ezüstérmeket és az aranyérmeket, a serleget dr. Zlinszky János, a BENU igazgatósági tagja és Hesz Máté, a Magyar Vízilabda Szövetség főtitkára adta át.

BENU Férfi Magyar Kupa, döntő
A-Híd-OSc-Újbuda–Szolnoki Dózsa 4–13 (1–4, 0–3, 1–3, 2–3)
Komjádi-uszoda, vezette: Székely B., Németh A.

OSC: Bisztritsányi – Brguljan, Kovács G., Hegedüs 1, Erdélyi, Bundschuh, Ubovics. Csere: Gór-Nagy, Randjelovics, Salamon, Seman, Juhász, Tóth M. 3, Barabás (kapus). Vezetőedző: Petik Attila

SZOLNOK: Nagy V. – Gocics, Bátori 3, Zalánki 3, Mezei, Prlainovics 3, Jansik D. Csere: Hangay, Alekszics 1, Younger 1, Csuk 2, Kis G., Fülöp., Kardos (kapus). Edző: Kovács István