Egy nagyon bátor és remek sportemberrel történt mindaz, amit az alábbiakban meg szeretnénk osztani minden kedves érdeklődővel. Az a helyzet hogy a programunkra való jelentkezők életkora nagyon változó. Szeretnénk most annak a 14 éves fiúnak a beszámolóját közzé tenni, aki mind a kinnlevőkre mind pedig ránk szervezőkre is nagy benyomást keltett. Többen hüledezve kommentálták mikor megtudták, hogy 14 éves srác is bele vág ebbe a programba, de az a helyzet hogy a bátorságuk kamatozott. Ahogy már korábban is jeleztük, többen is amerikai egyetemen kezdték az ide tanulmányaikat ösztöndíjjal programunk által nyújtott lehetőségek miatt. Hiszen egy ilyen út nem csak arról szól, hogy valaki Los Angelesben nyelvet tanul, jól érzi magát és vízilabdázgat. Aki ebbe a programba belép, azt leigazolja egy olyan egyesület, amely már évek óta jó eredményeket ér el a kinti bajnokságban, ezért nagyobb esélye lehet arra, hogy felfigyelnek rá egyetemi edzők. Ennek azonban ára van, hiszen egy amerikai fiú helyét veszi el az a magyar sportoló, aki programunkon keresztül érkezik Kaliforniába. Ezt egyénileg elérni, hogy jó nevű klubokhoz kerüljön valaki, majdnem hogy lehetetlen. Van olyan, hogy valakit jó válogatott szereplése miatt hív magához egy egyetem, de ha ez nem adatik meg akkor nagyon nehéz a sporton keresztül ösztöndíjjal kikerülni. A mi programunk ezt tudja garantálni, amit nem is tudna jobban bizonyítani az a tény, hogy minden évben egyre többen kezdik el a tanulmányaikat egy ösztöndíjjal a zsebükben a tengerentúlon. Következő írásunkban egy ilyen sikerről fogunk beszámolni. Addig is kövessenek bennünket a facebook oldalunkon (H2O Polo USA) és jelentkezzenek programunkra a web oldalunkon (www.usa-h2opolo-opportunities.com) lévő jelentkezési lap kitöltésével. Akkor lássuk a beszámolót!

„Nagy Zoltán Ákos vagyok 2004-ben születtem, vízilabdázni 2015 szeptemberében kezdtem el. Ezt a programot a szüleim találták részemre, ami az iskolában elért tanulmányi , angol nyelvi, és sport képességeim miatt keltette fel az érdeklődésüket. Amikor a szüleim ezt nekem bejelentették, igazán meg voltam lepődve. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetőség elérhető lesz számomra, mivel a program időtartama ( 6 hét ) és az egyedüllét gondolata nekem eléggé „őrültnek” hangzott. Azt gondoltam, hogy a program csak hosszú edzésekből , nehéz meccsekből fog állni és kevés idő ill. lehetőség lesz a látnivalók megtekintésére. Nem gondoltam volna, hogy a családok, akiknél laktam, megengedhetik maguknak, hogy ilyen sok programot rendezzenek nekem. Már az első napon a Redlands város tűzoltóságán voltam (az egyik befogadó apa által), ahol a modern járművek mellett megmutatták hogyan kell irányítani tüzesetekhez a mentést hiszen Californiában. Ebben a térségben igen gyakoriak a nagy tüzesetek a magas napi hőmérsékle és szárazság miatt (40-50 fok). Látogatást tettünk a családjaimmal Disneyland-ben, Hollywood – csillagok utcájában, Dodgers baseball-mérkőzés egy hatalmas stadionban. A Csendes óceán parton fürödtem, ami nagyon hideg volt. San Diegoban a Sea World látogatás, Arizónában motorcsónakázás, sziklaugrálás, raftingozás, Lake Arrowhead hegyi tó megtekintése, ahová az utolsó napon kértem, hogy menjünk, mert egy nyugodt, zöld környezetre már nagyon vártam. Emellett a csapattagokkal sok közös program ( viziparkok látogatása, éjszakai autósmozi, pizzázás, sok-sok „ott alvós” buli ahol a befogadó családjaimnál aludt az egész vízilabdacsapat) lett beillesztve a kint tartózkodásom idejére. A program végén a csapat rendezett nekem búcsú bulit, ahol ajándékokat kaptam, játékterembe mentünk, elköszöntek tőlem, és azóta telefonon tartjuk a kapcsolatot.
A vízilabda lehet nem olyan fejlett mint Eurpóbában, és a szabályok is mások, de a Renegades Waterpolo egy nagyon jó csapat, nagyon jó az edzői munka, és a csapattársaimtól edzőimtől bőven volt mit tanulnom. A Junior Olimpics-on sok meccset játszottunk, jó helyezést értünk el, és egy jó élmény volt. Ezen kívül a program számomra nem csak a látni valók és szórakozások élményét adta, hanem egy eredményes csapatban való részvételt, kipróbálhattam saját magam képességeit, erős kapcsolatok kiépítését és sok új barát szerzését.
Sőt ez a út megtanított az önállóságra, arra, hogy bátrabban ismerkedjek emberekkel, növelte az önbizalmam, és a nyelv használatában rengeteg segítséget nyújtott.
Igaz hogy a kultúra és az életstílus teljesen más, másik időzónában voltam, és hiányoztak a hazai ízek, de összességében ez a távollét csak jót tett nekem.
Ösztönzött arra, hogy hozzak egy döntést a jövőmmel kapcsolatosan: otthagytam a régi csapatomat és egy új, erősebb közösségbe jelentkeztem, mert úgy éreztem, hogy ehhez az amerikai csapathoz, a családjaikhoz , barátaimhoz visszatérni a jövőben nem tudnék, ha nem hagynám magam mögött a múltat és nem lépnék tovább egy erősebb közösségbe, ahol a vízilabdázási képességeim technikailag és erőnlétileg is magasabb fokra tudnám emelni.
Azért gondolom így, mert a Renegades-es csapattársaim által megláttam és megtapasztaltam ezt a nagyon erős csapatszellemet, azt hogy teljes odaadással vették az edzéseiket, keményen dolgoznak, komolyan veszik a sportot. Rájöttem a velük töltött idő alatt, hogy ez a hozzáállás nagyon is rám jellemző. Ugyanezt szeretném megtalálni Magyarországon az újabb csapatomban.
Nagyon köszönöm a lehetőséget a H2O csapatának, szüleimnek, a Renegades Waterpolo Club edzőinek, vezetőségének, és befogadó amerikai családjaimnak!"