VB 2017: azonos hullámhosszon

2017. augusztus 04. 08:10

A világbajnokság legjobb kapusa lett, a magyar válogatottal ezüstérmet szerzett, amit előzetesen jó eredménynek tartott volna, a finálé óta mégis kavarognak az érzelmek Nagy Viktorban.

fotók: Madar Dávid

Mintha csak egy terápiás beszélgetésen lennénk. Nagy Viktort szinte „lelőni” sem lehet – ő már csak ilyen, minden lövésre immunis –, dől belőle a szó, érződik rajta, hogy érzelmileg is erős volt számára a világbajnokság. A gondolatokat nagyjából úgy lehet összefoglalni, hogy nagyon jó volt (út a döntőig), mindig jön egy „de” szócska (a finálé), összességében viszont azért nagy élmény, nagy eredmény (ezüstérem).

„Nem aludtam túl sokat a döntő óta, kavarognak bennem a gondolatok – jegyezte meg Nagy Viktor. – Ezért is örülök, hogy elutazunk nyaralni, csak négyen, a feleségem és a gyerekek, mert akkor kizökkenek majd ebből. Viszont eddig akármerre jártam, mindenhol gratuláltak, buzdítottak minket, nagy élmény volt a világbajnokság, és itt jön az a bizonyos de. Szerencsére azt még nem hallottam, hogy az ezüst is szépen csillog, viszont most még túl friss az emlék, nehezen dolgozom fel. Idővel változik, szebb lesz, azonban nem változik az ezüst arannyá. A második helyet a görögök elleni elődöntőben nyertük meg, szombaton már új nap volt, és akárhogy is nézzük, ott elvesztettünk egy meccset. Minden mérkőzésre győzni megy az ember, így ha nem sikerül, akkor az ott egy kudarcélmény.”

Nagy Viktor persze hangsúlyozza, hogy pozitívan értékeli a világbajnokság egészét, s tényleg le a kalappal az egész csapat előtt. Ráadásul a kapus kiemelte, hogy milyen sokat számított a szurkolók segítsége, hatalmas élmény volt számára hazai pályán szerepelni. És éppen ezért van az öröm mellett szomorúság is benne, hiszen négy éve a barcelonai világbajnoki győzelemnél átélte, mit jelent a drukkereknek az aranyérem, milyen sokan érezték magukat győztesnek, egy sportoló számára pedig leírhatatlan érzés, amikor örül a saját sikereinek és átéli, hogy többezer ember örül vele együtt.

„Kicsit úgy érzem, hogy a döntőben nem sikerült kiszolgálni a közönségünket, ahogy magunkat sem, hiszen nem jutottunk el a dobogó legfelső fokára. Fura érzés, összességében viszont tényleg jó volt a világbajnokság – tette hozzá Nagy Viktor, aki a nyár elején bőven jó eredménynek tartotta volna a második helyet. – Nem gondoltam, hogy idáig jutottunk, pontosabban úgy mondanám, hogy százalékosan nézve nem láttam olyan nagyon sok esélyt a döntőre. Tudván azt, hogy milyen erős a mezőny, míg nálunk edzőváltás volt, illetve kiesett néhány játékos. A felkészülés során nyilatkoztam, és így is gondoltam, hogy az elsőtől a nyolcadik helyig bármi lehet ebből. A riválisok erőssége mellett magunkat se tudtam hová tenni, hogy pontosan milyen erőt képviselünk. Egy világverseny egyébként is annyi mindenen múlik, a saját teljesítményeden, az ellenfelek teljesítményén, a többi meccs alakulásán, összetett dolog. Ehhez képest mi folyamatosan jó és magabiztos játékkal jutottunk el a döntőig.”

Ahol viszont jöttek a horvátok, egyrészt 4–0-ás első negyedükkel, másrészt a három mázlis, blokkon megpattanó góljukkal. Bár Nagy Viktor hozzátette, azt szokta mondani, hogy szerencséje is okkal van a csapatnak, szóval valamiért rászolgáltak erre a horvátok is. Viszont a magyar válogatott így is erőn felül teljesített, a második hely is nagy eredmény. Ráadásul a gárda átlagban mindössze 6.1 gólt kapott, s a fináléban is csak nyolcat.

„Nem is a nyolc kapott gól mennyisége miatt marcangolom magam, hanem inkább az bosszant, hogy az elején könnyen ajándékoztunk gólokat az ellenfélnek, könnyen jutottak el négyig – folytatta Nagy Viktor. – Három megpattanó gólt kaptunk, amivel nem tudsz mit kezdeni, a blokk és a kapus is tehetetlen volt. Viszont legközelebb nem engedhetjük meg magunknak, hogy nulla néggyel kezdünk, mindegy, hogyan akadályozzuk meg, de nem történhet meg. De ami pozitívum, hogy nulla négy után is éreztem az erőt a csapaton, csak azzal, hogy elengedtük őket, majd kaptunk két szerencsétlen gólt, nos, így nem tudtunk már nyerni.”
 
A finálé után aztán Nagy Viktor az ezüstérem mellett a legjobb kapusnak járó trófeát is átvehette. A magyar válogatott klasszisa az egész világbajnokságon remekül védett, meccsenként 10.1 lövést hárított, a kapujára érkező lövések 64.2 százalékát védte. De azt is tudjuk, hogy jó védelem nélkül a legjobb kapus sem tud parádézni.

„Ezt soha nem is tagadom, sőt mindig hangsúlyozom a csapattársaimnak is, hogy csak akkor tudok jól védeni, ha jól mozognak előttem, ha beletesznek mindent a védekezésbe
– mondta Nagy Viktor. – Ilyen szempontból tud igazságtalan lenni a sport, mert sok játékosnak nem annyira látványos a munkája, mint azoknak, akik gólt lőnek, vagy védenek, mégis rengeteget tesznek hozzá a csapat játékához. Erdélyi Balázs például, vagy a védőink, Decker Ádám, Gór-Nagy Miklós, de bárkit sorolhatnék, aki inkább a védekezésben vesz részt. A kapusé kiszolgáltatott poszt, mert be tudok védeni a blokk mögé, ha kell, tudok bravúrokat hozni, ehhez viszont arra van szükség, hogy megszűrjék előttem a lövéseket, hogy tudjam, hová jöhet a labda. A felkészülés során éreztem ebben bizonytalanságot, de aztán nagyon jól összeszoktunk, azonos hullámhosszra kerültünk. Már az első meccsen nagyon tetszett a védekezésünk, a szívüket, lelküket beleadták a mezőnyjátékosok, ennek pedig az is a következménye, hogy magabiztosabban tudunk támadni és a kapus is magabiztosabb lesz. Szóval köszönöm a társaknak ezt a vb-t. No meg a szurkolóknak is.”

 



2017.08.02., Millennium-Oázis - Fotók: Madar Dávid
VB 2017, 2017.07.29., HUN-CRO 6-8 - Fotók: Madar Dávid
Közreműködők, egyesületek
Bizottságok