Szücs Gabriella: „Úgy kezdődött a meccs, ahogy vártuk, tudtuk, hogy a hollandok ezerrel jönnek majd. Erre készültünk, hogy ugyanilyen elánnal kell nekünk is játszani, nem szabad feltett kézzel játszani. Higgadtak voltunk, nagyon sokat számított, hogy az elején jól működött a védekezésünk és blokkokkal tudtuk segíteni Gangl Edinát. A végletekig kijátszottuk a helyzeteket. Az elmúlt hónapok, évek történései után nehéz megállapítani, hogy mikor dőlt el végleg a meccs, de miután Keszthely Rita ötméteresével 8–5 lett, akkor már kicsit higgadtabb voltam. Biztos vagyok benne, hogy a következő három napban – hogy ne legyen nagy punnyadás – számíthatunk szárazföldi edzésre is, úszásra, lábtempóra, nem veszünk vissza a kondiból. Szombaton kiderül, ki lesz az ellenfelünk, addig a mi taktikai elemeinket kell finomítani, utána pedig a riválisra is készülni.”

fotók: Madar Dávid

Gurisatti Gréta: „Ha ugyanúgy menetelünk tovább, akkor semmire sem lehet panaszunk. Nagyon boldog vagyok, a felkészülés elején aláírtuk volna ezt a győzelmet, de itt nincs még vége a világbajnokságnak, sőt ezzel a meccsel kezdődött csak igazán. Ugyanúgy kell folytatnunk, hogy ez a meccs valóban sokat érjen. Tudtuk, hogy a hollandok nekünk esnek majd, volt bennük tüske a legutóbbi egymás elleni meccsek miatt, jól összezártunk, mint csapat. Fantasztikus volt a közönség, sokat számít, hogy itthon játszunk. Nem emlékszem pontosan, hogy a szünetben mit mondott Bíró Attila, de a szokásos taktika mellett biztosan beszélt arról, hogy ne engedjük felzárkózni a hollandokat, mert sokszor volt már, hogy vezettünk és a végén csúszott el a dolog. Most viszont a végéig folyamatosan úsztunk, támadtunk, s nem azt csináltuk, hogy megpróbálunk ráülni az eredményre."

Illés Anna: „Mindig az a célunk, hogy kevés gólon tartsuk az ellenfelünket. Annak ellenére, hogy Keszthelyi Ritának vérzett az orra, mi jöttünk ki jobban az egy az egy elleni párharcokból, a tíz lőtt gól pedig önmagáért beszél. A következő három napban pihenünk majd, hiszen ez egy kéthetes sorozat, de abban is biztos vagyok, lesz egy néhány kemény edzésünk, hogy formában maradjunk és készüljünk a negyeddöntőre.”

Czigány Dóra: „Kemény meccs volt, nagyon elfáradtam, de fizikailag jobban bírtuk, mint a hollandok. Az első két negyedben fej-fej mellett haladtunk, kevés gól született, de utána nekünk maradt több erőnk a folytatásra, belőttük a helyzeteinket, és szerencsére az emberhátrányos védekezésünk is összeállt. Ugyanakkor csak az utolsó dudaszó pillanatában dőlhettünk hátra, sajnos a múltban többször estünk abba a hibába, hogy nem sokkal a vége előtt eltékozoljuk az előnyünket. Örülök, hogy ezúttal nem így történt, ez is azt mutatja, hogy tanulunk a hibáinkból. Mondhatjuk, hogy a felkészülés során elvégzett munkának a második félidőben beérett a gyümölcse. Ugyanakkor mindig lehet javulni, nekünk pedig kell is, elvégre most következnek a torna legfontosabb meccsei.”

Gangl Edina: „A csapatmunkának köszönhető a győzelem, végig nagyon egységesek voltunk, és a szurkolók támogatása hatalmas lökést adott. Az egész meccs alatt nagyon jól blokkoltunk, nekem csak ott kellett taposnom, ahol előzetesen megbeszéltük, a többit megoldották a társak. Bár félidőben még döntetlenre álltunk, utána pontosabban használtuk ki a helyzeteinket, ami döntőnek bizonyult. Végül két góllal nyertünk, ennyi különbség mindenképp volt a két csapat között csütörtök este. Haladunk tovább az úton, a csoportelsőségnek köszönhetően talán lesz egy kis pihenőnk, de nem állunk le, készülünk tovább.”

Tóth Ildikó: „Amikor az ember majdnem nyolcezer torokból azt hallja, hogy nem, az „istennek sem” lőhetnek hármat a hollandok, akkor te magad is elhiszed ezt, még jobban. Parádés volt a közönség, ezúton is köszönjük nekik. Mindig is azt gondoltam, hogy azt is megérezzük, ha az otthon a tv előtt ülők szíve dobban egyet, hát még ezt… Hihetetlen energia van ezen a helyszínen. Elhittük a második félidőben, hogy átlövésgólokat is tudunk lőni, és ez az önbizalom eredményre vezetett.”

Bujka Barbara: „Amit lehetett várni, ez egy pankráció volt, de jól jöttünk ki belőle. Tudtuk, hogy kivel állunk szembe, mit fognak játszani, mindenki felkészült belőlük, és fizikálisan is jó állapotban vagyunk. Örülök, hogy most van három nap szünetünk, ez nagyon jó hír nekünk. Utána Kanada következik valószínű, nem szabad lebecsülni őket, döntetlent játszottunk ellenük a Világligában, ahol aztán döntősek voltak. Jó kis meccs lesz az is, várjuk.”

Arno Havenga: „Fizikailag mindkét csapatnak megterhelő volt a meccs, a magyar válogatott remekül játszott, és sajnos csak az első két negyedben tudtuk vele tartani a lépést. A második félidőben fáradtabbnak éreztem a csapatomat, és hiába alakítottunk ki helyzeteket, a befejezéseknél pontatlanok voltunk, és a szerencse sem állt mellénk. Amikor hátrányban voltunk, nem álltunk rá elég szorosan a magyar lövőkre, amit az ellenfél kihasznált.”

Lieke Klassen: „Nehéz meccset vártunk, hiszen tavaly többször is játszottunk a magyarok ellen, kiélezett találkozókat. Tudtuk, hogy az eddigi legkomolyabb találkozón ugrunk medencébe, hiszen a magyarok rendkívül erősek és a szurkolók ellenünk drukkolnak majd. Szeretnénk bejutni az elődöntőbe, mindent megteszünk, hogy ez sikerüljön.”
 
17. FINA Világbajnokság, vízilabda, nők
C-csoport, 3. forduló

HOLLANDIA-MAGYARORSZÁG 8-10 (2-2, 1-1, 2-4, 3-3) 
Vezette: Severo (olasz), Rotsart (amerikai)

HOLLANDIA: Willemsz - Smit 4, D. Genee, van der Sloot 3, Stomphorst, Sevenich, Megens 1. Csere: A. Genee, Nijhuis, Koolhaas, Klaassen, Joustra. Szövetségi kapitány: Arno Havenga

MAGYARORSZÁG: Gangl - Antal D., Szücs G. 2, Keszthelyi 2, Bujka 1, Csabai, Szilágyi. Csere: Czigány 2, Gurisatti 2, Takács O., Illés 1, Tóth I. Szövetségi kapitány: Bíró Attila


(Teljes jegyzőkönyv: itt)
 
További eredmények: itt
 
A vízilabdatorna 5. napjának minden történése: itt