1. A Rióban történtek feldolgozása
(Túl van rajta? Fizikailag, lelkileg?)

"Nem hiszem, hogy valaha fel fogom tudni dolgozni azt, ami leginkább a bronzmeccsen történt. Meg lehet tanulni ezzel a kudarccal együtt élni, de elfelejteni sajnos soha nem fogom. Ha Rio eszembe jut, és az, hogy nekünk kellett volna a bronzérmet megnyerni, akkor érzem a kezemben az éremnek a helyét, ami viszont nincs is ott. Ahogy a tenyeremben érzem a súlyát, úgy a lelkemben is érzem a súlyát annak, hogy milyen lehetőséget szalasztottunk el ismét. Azt gondolom, egyikünknek sem volt könnyű újra lemenni az uszodába, és nekikezdeni az edzéseknek. Én úgy voltam vele, hogy idővel majd átlendülök a holtponton, és minden visszatér a régi mederbe. Lassan, de kezd előjönni az a pont is, hogy tudok előre nézni, tervezni és örülni…"

2. Olimpia
(Miként foglalná össze, mi maradt meg pozitívan, mi maradt meg negatívan, miként gondol vissza rá?)

"Pozitívan semmi sem maradt meg. Ha olyat kellene mondani, amire szívesen fogok visszaemlékezni valaha, az az, hogy az ausztrálokat sikerült megvernünk a negyeddöntőben. De ezen kívül nincs semmi, ami jó érzéssel töltene el. Még a felkészüléssel kapcsolatban sem, mert végig egészségügyi gondjaim voltak. Életem legnehezebb felkészülése volt. Csak egy héttel az indulás előtt derült ki, hogy mi a bajom."

3. Vezérszerep
(Már nem csak mint a csapat húzóembere, hanem csapatkapitánya is – hogy érzi, mennyi plusz feladattal járt mindez, miként sikerült mindezt megoldani, lenne-e bármi olyan, amit másként csinálna?)

"Azt gondolom, hogy egy csapatkapitánynak mindig több feladata van, mert nem csak magával lehet elfoglalva, hanem van rajta kívül másik 12 ember, akire figyelnie kell – s közben magára is. Biztos pontnak kell lennie a többiek számára Az Európa-bajnokságon könnyebb feladatnak éreztem, mert mindenki beállt a sorba, és csinálta azt, amit kellett ahhoz, hogy sikert érjünk el – az olimpiai felkészülés már más mederben folyt. Abból indultunk ki, ami az Eb-n volt, és hát ugye tudjuk, hogy a két versenyt egy napon sem lehet említeni. Az, hogy mit csinálnék másképpen, már teljesen mindegy, mert változtatni nem tudok rajta, és amúgy is lehet, ugyanez a végeredmény lenne… Levontam a tanulságokat, tanultam belőlük, és a jövőben majd ezekkel a tapasztalatokkal gazdagodva végzem a dolgom."

4. Maximalizmus
(Keszthelyi Ritának mennyire könnyű Keszthelyi Ritának megfelelnie? Mit gondol az olimpiai teljesítményéről? All Start csapat…)

"Egyáltalán nem könnyű. Kritikus vagyok magammal szemben, ha jól játszom, akkor is a hibákat keresem, azokat hogyan lehetne kijavítani, hogy legközelebb ne kövessem el, és szintet lépjek a saját teljesítményemben. Szerintem csak úgy tudok fejlődni, hogy folyamatosan csiszolni akarom a játékomat. Az olimpiai teljesítményem szerintem nem ütötte meg azt a szintet, hogy az a megtiszteltetés érjen, hogy beválasszanak az All Star csapatba. Hullámzó volt a teljesítményem, nem voltam képes én sem magas színvonalat hozni, amit kellett volna, vagy éppen addig ment. Ha a csapat nem nyer, akkor is magamba szoktam nézni, hogy én mit rontottam el, vagy mit nem tettem meg azért, hogy nyerjünk."

5. Összhang
(Kapitány – csapat? Játékosok – játékosok? Eb-csapat.)

"Úgy érzem, hogy megvolt az összhang Birgével. Viszont minden nehezebb volt, mindenki nagyon feszült volt az olimpia miatt, és az sem segített a helyzeten, hogy nyeretlenek voltunk a nyáron. Egy felkészülési meccset sem nyertünk, és ez eléggé megnehezítette a helyzetünket. Azt gondolom, hogy Bíró Attila személyében olyan edző áll a csapat élen, akihez mindenki nyugodtan fordulhat."

6. Női vízilabda Magyarországon
(Mit gondol, mennyire hiányzik ez az olimpiai érem a szakág általános megítélésekor – befolyásolja-e? Jövőkép.)

"Egyértelműen hiányzik. A férfi vízilabda azért olyan neves és híres, mert kilencszer is nyert. Szerencsére az elmúlt négy évben jó eredményeket hoztunk, úgyhogy remélem, ezt folytatni tudjuk, és még inkább be tudjuk bizonyítani, hogy igenis, velünk is kell számolni."

7. Motiváció
(Hogyan tovább? „Olimpiai bajnok akarok lenni!” Lát már ennyire előre? Hazai vb.)

"Egyelőre az olimpia nagyon-nagyon messzinek tűnik… Nem igazán látok annyira előre, de ha minden rendben halad, nem leszek sérült, akkor mindenképpen szeretném a csapatot hozzásegíteni először is a kijutáshoz. De ez csak az agyam hátsó szegleteiben motoszkál. Most számomra a legfontosabb a világbajnokság. Az foglalkoztat a leginkább, hogy hogyan építsük fel magunkat úgy, hogy a vb-t megnyerjük. Azt gondolom, hogy a legszebb gyógyír a szívünkre pont egy hazai rendezésű világbajnoki győzelem lenne. Vissza kell szereznünk a hitünket és a magabiztosságunkat. Ez egy rögös út lesz, de lehetetlen nem létezik."

8. Szabadon
(Bármi, amit zárásként hozzátenne.)

"Ez nem egy olyan olimpiai negyedik hely, mint volt Londonban, ahol senki és mi sem vártunk el magunktól kiugró eredményt. Egyszerűen élvezni akartuk azt, hogy ott vagyunk. Londonban az már ajándék volt, hogy egy világbajnoki kilencedik hely után ott lehettünk, és játszhattunk. Rióba konkrét elvárásokkal mentünk, amit mások és leginkább mi magunk állítottunk magunk elé. Sokan vannak, akik megkérdezik, melyik olimpia jobb emlék. Erre mindig azt válaszolom, hogy Londonban nem maradt bennem üresség, mert addig jutottunk, ami abban a csapatban benne volt, extra lett volna az érem. Riót azonban, ha kérni lehetne, elfelejteném."