Egyikőjük nyolc éven át együtt játszott barátjával, Benedek Tiborral, kollégája pedig a női válogatott tagjaként ott volt az első Európa-bajnokságon, Oslóban. Egy hölgy és egy (doktor) úr, ők az Európa-bajnokság magyar játékvezetői: Fekete Balázs és Várkonyi Gabriella.

Az európai szövetség március derekán nevezte meg a kontinenstorna játékvezetőit. Huszonöt férfi és öt hölgy – Várkonyi Gabriellán kívül a francia Anne Grandin, az olasz Cristina Taccini, a holland Diana Dutilh-Dumas és az orosz Svetlana Dreval – kapott bizalmat.

Az Eb-n részt vevő nemzetek egy-egy játékvezetővel képviseltetik magukat, a férfi és női vonalon is érdekelt országok kettővel. Így kaphat feladatot két magyar spori is a tornán. 

Az a bizonyos pólós múlt

Fekete Balázs a KSI-ben kezdett pólózni, nyolc évig együtt játszott a nála egy hónappal idősebb Benedek Tiborral, a férfiválogatott kapitányával. „Később nagyon örültem, hogy meccset vezethettem neki, amikor a Pro Reccóban játszott. Beszéltünk is a BL-meccs után, előtte persze nem, akkor nem illik” – utal régi barátságukra.

Már a gimnázium előtt világos volt számára, az állatorvosi pályára készül (tűzoltó, mozdonyvezető és katona sem akart lenni), a középiskolás évek alatt az volt a kérdés, a vízilabda mennyire lesz jelen az életében. Míg a csapat döntő része a sportos Rákóczi-gimibe, addig ő az elitiskolának számító József Attila Gimnáziumba került.

„Ők tudtak napi kettőt edzeni, én csak egyet, ez sok mindent behatárolt. Ráadásul a KSI-ben csak 18 éves korunkig maradhattunk. Először a Vasasban játszottam két évig, majd az OSC-ben. Miután felvettek az egyetemre, kevesebb edzésre tudtam járni, de mivel még akartam egy kicsit játszani, a Bánki Donát ob I/B-s csapatához igazoltam. Akkor már nem volt fontos, hogy ob I.-es játékos legyek, egészen a diplomaszerzésig, vagy tán még egy kicsit tovább is, ott pólóztam.”

Az állatorvosként dolgozó, magánpraxist fent tartó Fekete Balázs jól tudta, hogy karrierje mellett nem jut majd neki elég idő az edzésekre, de a vízilabdától semmiképp sem akart elszakadni, így a játékvezetői útra is rálépett. Már akkor meccset vezetett, amikor az OSC-ben játszott, és idővel egyre több megbízást kapott.

Várkonyi Gabriellát, vagy ahogyan pólós berkekben ismerik, Csucsut egyenesen „elzavarták” egy játékvezetői tanfolyamra, amit a budapesti szövetség indított.

„Hat évig úsztam a Honvédban, aztán a Spartacushoz kerültem, ott is hat évet töltöttem. Itt kaptam a Csucsu becenevet is. A vízilabdához később, már TF-es koromban kerültem közel, merthogy együtt jártam egy sráccal, aki pólózott. Így kezdtem el vízilabdázni 1983-tól, a lányokkal elsők között idehaza. A Vasasban Ördög Éva és Merész András tartotta az edzéseket, de fiúcsapatokkal is edzettem” – emlékezik az első női Európa-bajnokságon, 1985-ben a magyar válogatott tagjaként ezüstérmes, egy évvel később a madridi világbajnokságon 5. helyezett játékvezető.

„Hogy megértsük a szabályokat és jobban megismerjük a vízilabdát, elküldték az egész Vasast egy játékvezetői tanfolyamra. Ott mindent elmagyaráztak, és maradtunk hárman-négyen, akik elkezdtek meccseket vezetni 84-85-től, mert volt kedvünk hozzá. Legvégül aztán csak én maradtam” – így a jelenleg a Honvéd Utánpótlás VSE technikai vezetőjeként és utánpótlás-edzőjeként tevékenykedő Várkonyi Gabriella, aki tizenhárom évig élt Olaszországban. Kilenc évig játszott Palermóban, pólózott Rómában, Livornóban, Veronában, Padovában, mellette edzősködött és úszást is oktatott.

Egyre csak felfelé

Fekete Balázs első felnőtt nemzetközi tornája a 2003-as kranji Európa-bajnokság volt, ahová Kiszely Gáborral utazott. Azt mondja, remekül sikerült a bemutatkozás, bár akkor még természetesen nem a legkiélezettebb meccseket vezette. Összesen négy Eb-n vett részt, Eindhovenben az 5. helyért rendezett találkozót vezette, míg 2011-ben Új-Zélandon ő volt a női Világkupa döntőjének egyik játékvezetője.

Nem vezeti a statisztikákat, nem tartja számon, hány mérkőzésen van túl, hiszen az évek és az események is összefolynak, ráadásul sokszor nagyon szubjektív, ki kap megbízást. Így van ezzel Várkonyi Gabriella is, aki először 1986 nyarán utazott a határokon túlra, egy belgrádi U15-ös viadalon fújt. 2013-ban a voloszi U20-as világbajnokságon és a kazanyi Universiadén is sípolt, de egy évvel korábban az előolimpián is szerepet kapott Londonban.

Hogyan fújjunk?

„A vízilabda kvázi az úriemberek sportja. Amikor akció van, akkor küzdenek egymással a játékosok, de kint a parton, vagy indifferens játékhelyzetekben, amikor a játékvezető figyelme nem esik rájuk, nem akarnak egymásnak ártani, nekem ez a tapasztalatom. Egyetértek azzal a törekvéssel, hogy kevesebb legyen a sípok száma, de vannak olyan kiélezett mérkőzések, amelyeket 110-120 síp nélkül nem lehet levezetni úgy, hogy ne legyen botrány”- ezt mondja Fekete Balázs, aki szerint az előnyszabályok értelmezésében is jó úton haladnak.

„Azt gondolom viszont, hogy a nagyobb büntetéseknek erősebbnek kellene lenniük. Ha a vízilabda azt várja tőlem, hogy kevesebbet fújjak, akkor én csak úgy tudom elérni, hogy ne legyen túl sok verekedés a vízben, ha erősebb büntetéseket adok. Kérdés, kit büntessünk, az egyént vagy a csapatot? Erre majd vélhetően kapunk egy ajánlást” – teszi hozzá.

Amiben egyetértenek

„A vízilabdában is egyre nagyobb szerepet kap az egyenjogúság, így amikor láttam, hogy az előző Európa-bajnokságokra több nőt küldtek, eljátszadoztam a gondolattal: Budapest, Eb, de jó is lenne! Nagyon örülök, hogy itthon vezethetek, de remélem, nemcsak női mivoltom miatt választottak ki. Nagy felelősség a budapesti Eb, de engem nem nyomaszt, inkább feldob. Magyar közönség előtt dolgozhatom, egy olyan uszodában, ahol felnőttem, ahol minden csempét ismerek. Szeretném, ha a végjátékban nem lenne feladatom, és a lányok megnyernék az Európa-bajnokságot. Nagyon megérdemelnék” – így Várkonyi Gabriella.

S mit mond erre Fekete Balázs? Nos: „Annak örülnék, ha harmadik helyért vezetnék, elődöntőt nem kapnék, és a magyar csapat megnyerné az Európa-bajnokságot”.

Dr. Fekete Balázs

1972. június 18-án született Budapesten.
Vízilabda-pályafutása során a KSI-ben, a Vasasban, az OSC-ben és a Bánki Donát VE-ben játszott.
2001 óta nemzetközi játékvezető, első nagyobb felnőtt tornája a 2003-as kranji Európa-bajnokság volt.

Várkonyi Gabriella

1963. május 22-én született Budapesten.
Vízilabdázóként Európa-bajnoki ezüstérmes, világbajnoki 5. helyezett.
2012-től nemzetközi játékvezető.

Az Európa-bajnokság játékvezetői:

Andrej Franulovic (horvát)
Jaume Teixido (spanyol)
Sergio Galindo (spanyol)
Anne Grandin (francia)
Benjamin Mercier (francia)
Axel Bender (német)
Irakli Kikalishvili (grúz)
Georgios Stavridis (görög)
Nikolaos Stavropoulos (görög)
Damien Taylor (brit)
dr. Fekete Balázs (magyar)
Várkonyi Gabriella (magyar)
Cristina Taccini (olasz)
Mario Bianchi (olasz)
Petar Abramovic (montenegrói)
Diana Dutilh-Dumas (holland)
Adrian Alexandrescu (román)
Sergey Naumov (orosz)
Svetlana Dreval (orosz)
Mihajlo Ciric (szerb)

A semleges nemzetek játékvezetői:

Mark Koganov (azeri)
Matan Schwartz (izraeli)
Radoslaw Koryzna (lengyel)
Boris Margeta (szlovén)
Haldun Toygarli (török)