A Világliga Szuperdöntőjét még kihagyta a bajnoki döntőn szerzett bordasérülése miatt Kis Gábor. Óriáscenterünk azonban ezen a héten már teljesen intenzitással edz, és saját bevallása szerint egyre kevésbé érzi amúgy rém kellemetlen sérülését.

Fáj még?
Néha azért igen, amikor komolyabban a bal kezemre kell támaszkodnom, mondjuk egy blokkolásnál. Viszont láthattad, ez egy nagyon kemény, különleges kétkapu volt, és gond nélkül bírtam a szorost is.

Persze, csak néha vigyorogva kiszóltál: jó, hogy csak hat perces a meccs...
Igen, még sokat kell hoznom a többieken. Szerintem most körülbelül hatvan százalékon lehetek. Igaz, hogy már úsztam az utóbbi időben, az egy ideig jó, jön vissza az erő, aztán viszont megáll: ahhoz, hogy teljesen fitt legyél, kell a lábtempózás, az ugrálások, a kétkapu.

És, menni fog?
Remélem, igen. Szeretnék bekerülni a világbajnoki csapatba, már csak azért is muszáj elérnem a lehető legjobb állapotot. A lényeg az, hogy nem szabad türelmetlennek lennem, vagyis a jelen helyzetben azt várni magamtól, hogy mindent pontosan ugyanúgy tudok csinálni, ugyanolyan intenzitással, gyorsasággal, mint amikor topon vagyok. Ez lenne a legnagyobb hiba, és ebbe lehetne újra megsérülni. De azt hiszem, nem lesz gond.

Dani kiesése mennyire érinti érzékenyen a csapatot?
Nagyon. Iszonyú rosszkor jött, és az a gáz, hogy tényleg kevés az idő. Nekem is kellett már operálni az ujjam, és hát négy hét... Az nem sok... Csoda kell, hogy ennyi idő alatt rendbejöjjön. De hát bízzunk a csodában!