Mint ismert, a Komjádi Kupa idei sorozatát magyar kísérleti szabályokkal játsszák a csapatok: az utánpótlás krémjét – és még a 23 éves pólósokat is, avagy volt egy barcelonai világbajnok is a vízben: az egrieknél Bedő Krisztián – felvonultató sorozatban minden faultért kiállítás jár, viszont a kiállított játékos, vagy a cseréje azonnal visszatérhet, amint kiért a kötélhez.

Az egészet talán az a sztori jellemzi a legjobban, ami némi önkritikára sarkallja honlapunkat. Szóval, az történt, hogy mivel a fedett harminchármasban a zsűrioldalról csak a támadóóra látható, ezért a harmadik negyed elején elővettük laptopunkat, hogy a waterpolo.hu-n kövessük a meccs alakulását a mi kis livescore-rendszerünkben – minthogy az irdatlanul pörgő játékban és gólesőben kezdtük elveszíteni a fonalat. Horkai György utánpótlás-kapitány ráadásul kíváncsi volt arra, ki hány gólnál tart... Na most, a negyedik negyednél 20-19-et mutatott az eredményjelző, a végén pedig 24-21-et. És mivel záporoztak a gólok, néhány pillanatig elhittük, hogy tényleg így áll a meccs, és Lőrincz „Lütyő” Bálint már 9 gólnál jár...

Aztán persze kiderült, ennyire még a mi szabályaink sem jók, hogy 45 gól szülessen egy meccsen, a hivatalos vége 15-13 az újpestieknek – de talán ez is érzékelteti, ez a játék valóban más. A középső két negyedben amúgy 20 gól esett, azaz tényleg kapkodtuk a fejünket.

Természetesen itt szó sem lehet szoros emberfogásról, a csapatok már az öltözőben zónáznak, viszont sokkal mozgalmasabbak a mérkőzések, hiszen kevés a sípszó, ráadásul a játékvezetők befolyása is rendkívüli módon csökken, elvégre ha fújnak – akár kontrát is –, az egyben kiállítás is (leszámítva a gólt, a kornert és a kidobást). A szigeten a Vojvoda, Csanádi páros elég jól állt a meccshez, hiszen azért bizonyos fizikai kontaktot engedett, azaz a centert fél kézzel lehet fogni, vagy legalább támasztani, az apróbb faultokra nem szórtak ki azonnal, illetve jó érzékkel engedték a „labda a kézben” szituációkat.

Sok volt a lefordulás, bemozgás, ami a két gárdát is dicséri, elvégre mégiscsak ifjú pólósokról van szó, akiknek az állóképessége még nem feltétlenül annyira tökéletes, mint egy válogatotté. És azért kidomborodik, ki a jó vízilabdázó, hiszen az igazán képzett lövőket nem lehet kivenni a játékból (elég egy pillantás alant a jegyzőkönyvre) – a kapusok szerepe pedig még fontosabbá válik, elvégre jóval több a támadás, a lövés. Vagyis: sokkal vibrálóbb a játék, és ami rendkívül lényeges: a közönség számára abszolút érthető. (És ha a dél-szlávok meglátnák, sikítva rohannának ki a világból, elvégre náluk az aprítás alapvetés.)

Persze, akadnak még apróbb döccenések, a srácok beleszaladtak egy-egy rohanós szabálytalanságba, amikor például „pánikjelleggel” kirontanak egy jobb lövőre, illetve az igazi pólós megsértődik a kiállításnál, viszont itt most nincs arra idő, hogy lemenjen a medence aljára és onnan felrúgja magát, netán sóhajtozva és lassan ússzon ki, mint az néha ösztönösen megtörtént. (És a legnagyobb gáz, ha valakit az ellenfél kapuja előtt állítanak ki, hiszen végig kell sprintelni a medencét – sértetten –, hogy mihamarabb lejárjon a hátrány.)

Az előnygólokat egyébként relatíve nehéz számon tartani, több gól is született például a kiállítást követő 9-11. másodpercben, mégsem mondható fórból elért találatnak, hiszen már úszott visszafelé a kiállított vagy a cseréje. Ahogy Godova Gábor pörölt az egyik lassabban kitempózó pólósával: „Gyorsan kell kijönni! Nekünk az előbb csak három-négy passzunk volt fórban, az egrieknek most öt-hat. Sietni kell!”

A konzervatívok persze mondják, a póló alapjában véve kontaktsport, azaz amióta világ a világ, itt a fizikai őrlés része volt a játéknak. Már csak az a kérdés, ezzel a felfogással túlélhető-e a 21. század. Rosszabb esetben a mostani évtized.
(Az „eredményjelzőnket” pedig igyekszünk megjavítani.)

Vélemények: 

Godova Gábor, az UVSE edzője: 
„Jóval mozgalmasabb a játék, ez mindenképpen előny, viszont el kellene gondolkodni azon, hogy esetleg négy hibapont jelentse a kipontozódást, mert ebben a piff-puff játékban hamar összejön a két hibapont – jó, lehet ránk mondani, hogy kevésbé tudunk alkalmazkodni az új felfogáshoz –, most a félidőre már három emberem állt ennyivel, így nehezebb az ideális felállásban játszani. És persze az sem könnyű, hogy a hétvégén másképp kell játszani a bajnokikon, mint itt, és nem könnyű átállni. Ja, és még annyit, hogy ez a gyors játék sokkal keményebben igénybe veszi az edzőt is...”

Tóth Kálmán, a ZF-Eger edzője: 
„Mint edző és pedagógus, kifejezetten örülök ennek az új változatnak. Sokkal komplexebb nevelést kell adni a játékosnak, ebben a vízilabdában ugyanis egy dolog az erő, de csak az érvényesül, akinek megvan a kellő szellemi tőkéje. És ez nagyon jó dolog. A mai mérkőzésen egyébként nem ment rosszul, sok helyzetet ki tudtunk alakítani, de sokat ki is hagytunk – a visszavágón igyekszünk javítani.”

Szatmári Kristóf, az UVSE játékosa: 
„A játék teljesen más, kis gond, hogy néha van zavar a kispadoknál, kinek hány hibapontja van, meg elég hamar ki lehet pontozódni. Az persze jó benne, hogy többet lehet lőni, lefordulni.”

Bedő Krisztián, a ZF-Eger játékosa: 
„Különösen a tegnapihoz képest volt más (az Eger-Barceloneta meccshez viszonyítva) – nehéz is volt átállni rá. Nekem centerben sokkal könnyebb az életem, nincs az állandó birkózás, szinte el sem fáradtam, még simán bírnék játszani négy negyedet.”

Lőrincz Bálint, a ZF-Eger játékosa: 
„Nekem nagyon tetszik ez az új játék, sokkal mozgalmasabb, sokkal több a lefordulás, mondjuk jobban el is fáradtam, mint Krisztián. Ez a játék kifejezetten jó lenne a közönségnek, de szerintem nincs sok esély rá, hogy valaha is ez legyen a vízilabda.”

Vojvoda István, a mérkőzés egyik játékvezetője: 
„Jó ez a pörgés, hiszen sokkal nagyobb a sebesség, nekünk is kemény, hogy kövessük. Ráadásul nehéz átállni, hiszen egyik hétvégén a rendes szabályok szerint kell vezetnünk – és még ott is észnél kell lenni, hogy az új változatot észben tartsuk –, itt meg így. Talán jobb lenne egy teljes szezont az új szabályoknak szentelni, hogy mindenki teljesen bele tudjon jönni. De még egyszer mondom: jó ez a változat, teljesen felgyorsult a vízilabda.”

Komjádi Kupa, negyeddöntő, első mérkőzés: 

UVSE–ZF-Eger 15-13 (2-2, 6-4, 5-5, 2-2)
Játékvezetők: Vojvoda István, Csanádi Péter

Gólszerzők: Szatmári 5, Korényi 3, Keresztúri 3, Lovas 3, Tóth, illetve Lőrincz 5, Zalánki 4, Halmos, Bedő, Rusztanov, Hornyák
Kiállítások: 17, ill. 16
Ötméteresek: 1/1, ill. –