A trieszti olimpiai selejtező. Ez a három szó hangzott el valószínűleg a legtöbbet az elmúlt egy évben a szövetség margitszigeti székházában, a Hajós-uszoda nyári MK-meccsein, a válogatottak összetartásán, még a debreceni férfi világligán is a bírók, a közreműködők, a delegátusok között.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy az olimpia halasztásával egyidőben a magyar női vízilabda-válogatott vágyott ötkarikás szereplése lengte be sokszor a pólótársadalom párbeszédeit, akarva-akaratlanul is a hölgyek felé fordult a figyelem nagyobb része, mindenki azon dolgozott a mikro- és makrokörnyezetében, hogy a Bíró Attila vezette válogatott minden kívánsága teljesüljön a kvalifikációs torna felkészülési idejében. Az Olaszországba vezető úton. Buborék(ok)ban készülve. Minikarácsonyt tartva. Az elegáns válogatott szerelés próbái közben.
Nem volt ez mindig így. Pontosabban: a lányok ekkora figyelmet ritkán kaptak a férfiválogatott mellett. És ezt kérem még az útibeszámoló elején rögzítsük: nem azért, mert ezen sorok írója nő.
 
Ennek a fura, az élet kreálta feszültségnek (elmaradt olimpia, koronavírus okozta plusz teendők) a lenyomata minden elemében kiütközött, amikor a Magyar Vízilabda Szövetség kis küldöttsége megérkezett Triesztbe. Zsebünkben korunk egyik legfontosabb dokumentumával, a negatív PCR-teszttel. Belépve a szállodába két asszisztens várt bennünket, akik közölték, hogy a kötelező belépő tesztelés 15:30-kor lesz. Ekkor már tudtuk, nem tudunk "odaköszönni" a lányoknak a francia-meccs előtt, hiszen az 16:00-kor startolt.
A szlovén szakaszon a szakadó esőben dr. Molnár Tamás felnézve a könyvéből megjegyezte: - Jól megyünk, lesz időnk mindenre. Nem lett.
Várakozás közben befutott Marco Birri, a LEN menedzsere és a FIN (az Olasz Úszószövetség) delegátusa is. Diplomáciai forgatag alakult ki hipp-hopp a szálloda előterében. A - nem annyira - gyors teszt(elés) után robogtunk a Bruno Bianchi uszodába, ahol a magyar csapat már többgólos fórban volt a francia válogatott ellen. A masszőr Horváth Ákosnak oda tudtunk cinkosan integetni, láthatóan teljes kiegyensúlyozottság volt a kispadon. A mérkőzést követően a lányokkal nem lehetett találkozni a szigorú szabályozás miatt, Bíró Attila rohant a FINA élő Zoom interjújára, így a szövetség részéről alelnök úr mondta el a véleményét a látottakról. A FINA edzőbizottságának alelnökeként jelen lévő Kemény Dénes is a nézőtéren foglalt helyet. Hat méterre attól a lelátótól, ahol mi ültünk, de nem okozott problémát, hogy megegyezzünk abban, „randizunk" egy rövid beszélgetés erejéig másnap.
Visszatérve a hotelbe újabb ismerős jött szembe. Paolo Barelli, a LEN elnöke, aki sok sikert kívánt nekünk a szombat esti meccshez. Néhány udvarias mondat után elindult a két társaság vacsorázni. Érdekes hangulat lengte be az éttermi részt, azon túl, hogy a buborékszabályoknak megfelelően nem lehetett szorosan, közel ülni egymáshoz, érezhető volt egyfajta feszültség is. Vezetői szinten is tapintható volt a másnapi mérkőzés fuvallata, aminek hatalmas tétje rányomta a bélyegét az estére. Nem voltak „welcome" koccintások, alelnök úr bíró barátai, kollégái röviden és kimérten köszöntek oda az asztalunkhoz. Hiába, most nem mi vagyunk a házigazdák. Kárpáti Gábor a FINA vízilabdáért felelős menedzsere az étteremben csupán annyit mondott nekünk: - Hajrá, holnap!
 
Szombat reggel. Energiacellák feltöltve, reggeli és hangolólás az estére, séta egy másik szállodába, ahol Kemény Dénes már várt. A szakadó esőben, a szálloda mögött, „titokban", kellő távolságtartással készített anyagban legendás kapitányunk részletesen ecsetelte, hogy mit érez: - Mindkét csapatnak megvan az oka arra, hogy feltüzelt állapotban legyen!
Miután Dénes anyagát megosztottuk a széles nagyvilággal, újabb tesztelés várt ránk. Nem túlzás azt mondani, hogy a legnagyobb forgalom az egészségügyi állomásokon lehet itt Olaszországban, de hozzá kell tennünk, hogy végtelen türelemmel végzik a dolgukat a tetőtől-talpig beöltözött asszisztensek.
Vári Attila elnök úr az akkor már ömlő eső ellenére is tett egy sétát a tengerparton - igen, ebéd után már kifejezetten „izgulós" volt a hangulatunk.
Az uszodában az olaszok már díszítették a lelátót, Forza-feliratok lógtak szinte mindenhol. E sorok jegyzője a melegítés elejétől a végéig kezében a magyar zászlóval a válogatottal szemben állt és az ütemes zenére maga is elvégezte a bemelegítést... Eközben a lelátón Barelli elnök úr, Vári elnök úr, Gianni Lonzi a sportág egyik nagyhírű vezetője, Molnár Tamás alelnök úr a nevükkel ellátott székekre érkeztek meg szépen sorban, majd kezdetét vette a találkozó.
A mérkőzés sok-sok álmot beteljesítő eredménnyel zárult. Sorra érkeztek a gratulációk, a fotók. És ha már kép. Az útinaplót Madaras Norbert alelnök úr fotójával illusztráljuk, mert előzetesen úgy terveződött a trieszti utazás, hogy ő is itt lesz, sajnos az élet másképp alakította. De nézve a közösségi média felületeket, több ezer hasonló fotóval tudnánk illusztrálni, mit is okozott egy csapat fantasztikus hölgy ebben a kemény időszakban a magyar szurkolóknak.
Ez volt tehát az olimpiára vezető záró út "száraz" története. Kérem Önöket, hogy olvassák el Amler Zoltán kollégám szombat éjjeli sorait a magyar női válogatottról, mert ami ebből a kis mini naplóból kimaradt, az vastagon, érzelmektől sem mentesen ott megtalálható.
Este természetesen még a helyszínen drukkolunk a lányoknak a selejtező döntőjében, aztán közvetlenül a meccs után indulás haza, rengeteg a teendő hétfőtől a Margitszigeten.
Hajrá, magyar vízilabda!
 
Pehl Bernadett