Lezajlott a BENU Magyar Kupa, a bajnokságban a 11. fordulónál járunk (igaz, több meccset is elhalasztottak), férfiválogatottunk azonban még egyetlen edzést sem tartott, tarthatott a szezonban. Adja magát a felvetés, hogy az összecsapásokat a lelátón szemlélő Märcz Tamáshoz forduljunk, miként is éli meg a jelen helyzetet, miként tud tervezni, miként látja a jövőt.

„Való igaz, nem voltak közös edzéseink, pedig az előzetes tervek alapján több összetartásunk is lett volna az ősz folyamán. Szeptemberben, októberben és novemberben is találkoztunk volna, ám jelen helyzetben a kupameccsek és a bajnok mérkőzések gördülékeny menete érdekében ezek elmaradtak, de azt is hozzá kell tennem, hogy több kerettag is érintett volt a vírus kapcsán, ezért nehéz lett volna teljes keretet összehívni az elmúlt időszakban” – erősítette meg a szövetségi kapitány az egyáltalán nem komfortos helyzetet.

Märcz Tamás minden fronton igyekszik tájékozódni, jobb híján tervezni: „Sokszor kellett az utóbbi időben újratervezni, de ami egyelőre fixnek tűnik, az a január 8-10. közötti világliga-meccssorozat, a FINA ugyanis ekkor rendezi meg a 2019-2020-as, mondhatjuk a 2020-2021-es sorozattal összevont esemény negyedik, ötödik és hatodik fordulóját, amely során az első napon az olaszok ellen játszunk. A tervek szerint egy helyszínen lenne az összes találkozó, de hogy hol, arról egyelőre nincs döntés. Az esemény előtt, január 3-tól négy-öt napon keresztül bő kerettel készülünk, s ebből választjuk ki a tornán résztvevő csapatot. Egyelőre nem meghatározott, hogy hány fős keretek vehetnek ezen részt. Örülnék, ha a 2019-es világliga Szuperdöntőhöz hasonlóan nem 13, hanem 15 fő játszhatna csapatonként, ami megengedné, hogy több játékost forgathassunk a három nap alatt.”

Tekintettel arra, hogy a válogatott keret szempontjából minden együtt töltött nap fontos és hasznos volt a múltban, egyértelműen az lesz a jövőben is – a kapitány éppen ezért még az idén szeretne találkozni a játékosokkal és a teljes stábbal: „A kitűzött időpont a decemberi Bajnokok Ligája kör után lenne, azaz december 19-22 között tervezünk edzéseket tartani, ahova minél bővebb keretet akarunk meghívni. Amennyiben valamilyen oknál fogva a decemberi BL-meccseket nem rendeznék meg, akkor december 14-22. között hosszabb válogatott összetartást rendeznénk. Egyeztettem Cseh Sándorral, a legidősebb utánpótlás-válogattottak szakmai vezetőjével, mert elképzelhető, hogy néhány edzőmeccset vívnák ebben a decemberi válogatott időszakban a juniorválogatottal, amelyben egyre több olyan fiatalt látok, akik meghatározó szerepet kezdenek játszani klubcsapataikban és potenciális jelöltek lehetnek a közeljövőben a válogatottnál.”

A januárban csapatával Európa-bajnokságot nyert szövetségi kapitányunk rendszeres tartja a kapcsolatot nem csupán hazai, hanem külföldi kollégáival is: „Ők sincsenek könnyebb helyzetben. Válogatott összetartások és felkészülési kupák maradtak el az elmúlt időszakban, ami minden szövetségi kapitány munkáját megnehezítette. Mi Magyarországon annyiból szerencsések vagyunk, hogy három-négy hónapja mérkőzéseket rendezünk. Ez nem mondható el minden európai ország vízilabdájáról. Több bajnokság el sem indult még, néhány pedig már az elején félbeszakadt. Az egyértelmű, nem jó, ha sokáig meccsek, edzések nélkül maradnak a játékosok, de természetesen a legfontosabb mindenhol az egészség. Hogy kire milyen hatással lesz ez az időszak, nem tudni, mindenesetre talán bizakodók lehetünk, mert a mi bajnokságunk jó ütemben haladt eddig, ami segít a válogatott játékosoknak formában tartani. Fontos, hogy minden helyzetet gyorsan le tudjunk reagálni, a körülmények alakulásának függvényében a létező legjobban módosítani.”

Az Európa-bajnoki győzelemmel szerzett olimpiai kvalifikációnk a kialakult helyzet miatt talán még inkább felértékelődik, hiszen nyugalmat teremt a csapat körül. „Így van, ezzel már nem kell foglalkoznunk, ami már csak azért is örömteli, mert az olimpiai selejtező februári időpontja sem feltétlen fix, és amennyiben később rendezik meg, azzal nem csak a feszültséget növelik a még nem kvalifikált játékosokban, hanem szakmailag is nagy nehézségeket okozhatnak a csapatoknak és felkészítőiknek. Az utolsó selejtezőtorna minél közelebb lesz az olimpiához, annál nagyobb megterhelést jelenthet az érintetteknek. Ezzel a faktorral a Duna Arénában aratott győzelmünknek köszönhetően nem kell foglalkoznunk.”

S ha már szóba került többször a budapesti kontinensviadal és a jövőre halasztott tokiói olimpia: vajon mennyit változnak az erőviszonyok, vajon mennyit változik, változhat-e a csapatunk?

„Jelenleg meglehetősen nehéz jósolni, hogy melyik csapat milyen formába érkezik a tokiói olimpiára – kezdett a válaszba a kapitány. – Ami biztos, nem megszokott olimpia vár úgy a sportolókra, mint a szervezőkre, nézőkre. Igyekszünk mindenre felkészülni, amire csak lehet. Úgy készülünk, hogy mindenképp lesz olimpia. Játékosaink folyamatosan nyerik vissza kondíciójukat, formájukat és bízom benne, hogy mentálisan maximálisan felkészülve érkezünk majd a jövő nyárra. Ellenfeleink is nyilvánvalóan készülnek és biztos vagyok benne, hogy minden idők egyik legkiegyenlítettebb olimpiája vár ránk. A lendületünket értelemszerűen megtörte ez az időszak, közel egy év kimarad, ami után ismét össze kell majd szoknunk, egymásra hangolódnunk, de ugyanolyan markáns csapatot szeretnék a jövő nyáron is látni, mint amilyet januárban a Duna Arénában láthatott a közönség. A keret összetételében nem hiszem, hogy óriás változások lesznek, de az olimpiáig még több mint fél év van, addig sok minden történhet. Fontos, hogy legyen egy egészséges versenyhelyzet minden poszton, ami mindig előrelépésre ösztönzi a válogatott játékosokat, ezért a keret továbbra is nyitott.”

Az állandó meccsnézés és egy edzéstartás között nagy a különbség – adja magát a felvetés: miként éli meg egy szövetségi kapitány a hosszú kihagyást”?

„A játékosokkal ellentétben az edzők, szövetségi kapitányok néha kihagynak egy-egy hónapot, akár egy-egy évet is, így talán ránk, rám nézve ez kevésbé jelent problémát. Kétségtelen, hogy jelentős hiányérzetem van, nagyon hiányzik az edzéstartás, a meccselés, de nem vagyok türelmetlen. Ez most egy különleges időszak, nekem is alkalmazkodnom kell. Szeretem testközelből látni a játékosaimat, hiszen a válogatottban lévő rivalizálás extrém intenzitásra készteti a játékosokat az edzések alatt, de erre most egy kicsit még várnom kell. Bízzunk abban, hogy minél kevesebb nem várt fordulat adódik az előttünk lévő időszakban, és hamarosan visszatér minden az eredeti vízilabda kerékforgásba!”