Általános vélemény szerint a házigazda Szolnoki Dózsa volt a kupadöntő esélyese, ennek ellenére meglehetősen nagy sokk érte a hazai drukkereket az első negyedben. A sorozatban harmadik kupagyőzelmére készülő Szeged ugyanis állva hagyta a Dózsát: Kiss Csaba bombagólja váltott ki nagy hanghatást a szurkolók részéről („Uuuuuuh!”): 1-0 a Szegednek. Kisvártatva három emberelőnyös lövés is lepattant a hazai blokkról, de a labda csak visszakerült a szegediekhez, és Juhász ejtésével már 2-0 volt a Vincze-csapatnak.

Ezután Vámos Márton és Nagy Viktor volt a főszereplő: előbbi minden lövése hatástalan volt, a szegedi kapus pedig „Ma Sem” engedte… Szinte mindent védett a világbajnok, olyannyira, hogy 0-4-nél (Szivós kétgólos volt ebben a pillanatban, nevezetesen az első negyed 7. percében) időt kellett kérnie Kovács Istvánnak.

Kis Gábor remek megoldása után Mitrovicé volt az első szolnoki találat, büntetőből, 1-4, de Kiss Csaba legszebb napjaira emlékeztetően lőtt szabaddobásból Decker kapujába. A második negyedben sem változott aztán sokat a kép, bár a védekezés valamelyest stabilizálódott hazai oldalon. Az utolsó három és fél percben már nem esett gól. 7-2-vel fordultak a nagyszünetben a csapatok, a szegediek óriási lépést tettek a kupagyőzelem felé,mindössze 16 perc alatt.

A kérdés az volt, hogy a Szolnok képes lesz-e a rijekai sokk és a mostani 16 perc okozta kiütés után felállni. Vámos Márton éppen azt taglalta tegnap a waterpolo.hu-nak, hogy a horvát meccs után összekovácsolódott a csapatuk, hiszen annyira kellett csalni a Szolnok ellen, hogy ez nem jelenthet mást, mint azt: jó csapatról van szó. Itt most nem volt csalás: sokkal jobb volt a Szeged, tisztán.

A harmadik negyed első gólja is a szegedieké volt, dr. Molnár Tamás emberelőnyös helyzete volt hibátlan. Egyébiránt ekkor már Lévai Márton volt a kapuban hazai oldalon. Pásztor emberelőnyben eleresztett lövése után előbb a blokk, majd a kapufa védi meg a szegedi kaput, ekkor már tényleg nem tudták a szolnoki drukkerek, a fejüket fogják, vagy valami mást.

1:17-tel a negyed vége előtt Vámos emberelőnyből volt eredményes, ekkor 8-3 volt a Szegednek, és maradt is az utolsó nyolcperc előtt. A hazaiaknak nem ment a fórok kihasználása, de legalább nem kaptak annyi gólt, mint az első két negyedben. Kis Gábor és Hosnyánszky Norbert pontatlansága szembetűnő volt, az ő gyengébb játékuk döntőnek bizonyult.

Hosnyánszky fórból eleresztett lövése az utolsó játékrész elején Nagy Viktorban landolt (ki sem pattant a szegedi kapusról), ez meg is adta az alaphangot a döntő végső fázisára. Szivós megszerezte harmadik gólját, 9-3-as szegedi vezetésnél már nem nagyon bízott senki a Tiszaligetben abban, hogy a hazaiak visszajönnek.

3:42-vel a vége előtt már Kupagyőztes, kupagyőztes! rigmussal jelentkezett a szegedi B-közép, joggal. Hosnyánszky gólja után (9-4) alaposan leteremtette Hegedűs Gábort Vincze Balázs, majd Török Béla lőtt gólt volt csapatának (9-5), de ekkor már csal alig több mint két perc volt hátra a döntőből. 

1:20-szal a vége előtt Vincze Balázs odaadta a mobilját kollégájának, tudjuk, miért: egy mobil azért elég fontos ahhoz, hogy elázzon. Lévai még védte Jansik Szilárd büntetőjét, de Decker Ádám pár pillanattal később felemelte Vincze Balázst, és beledobta a vízbe.

Kupagyőztes a Szeged!
 
Theodora Magyar Kupa, férfidöntő:

Szolnoki Dózsa-Közgép - A-Híd Szeged 5-9 (1-5, 1-2, 1-1, 2-1)
Szolnok, 1000 néző, vezette: Székely, dr. Marosvári

Szolnok: Decker A. - Gocic, Vámos 2, Hosnyánszky 1, Jansik D., Mitrovic 1 (1), Kis G. Csere: Lévai (kapus), Aleksic, Pásztor, Török 1. Szakmai igazgató: Kovács István
Szeged: Nagy V. - Decker Á., Kiss Cs. 3, Szivós 3, Juhász 1, Tóth M., Seman Csere: Jansik Sz., Sánta, Hegedűs, Vincze M., dr. Molnár 1, Kunac 1. Vezetőedző: Vincze Balázs

Gól/emberelőny: 2/16 , illetve 2/10
Ötméteresek: 1/1, illetve 0/1
Kipontozódott: Mitrovic (31.), illetve Juhász (31.)
Kapusok: Decker A. 0/5 (0%), Lévai 2/6 (33%), illetve Nagy Viktor 10/15 (67%)