Mindkét gárda nagyjából a világbajnoki csapatával állt fel, a vendégeknél is, nálunk is hárman hiányoztak csupán a barcelonai keretekből – ott, ugyebár, a negyeddöntőben 9-3-ra győztünk. Az volt az a mérkőzés, amikor nagyon megindult a magyar válogatott, és meg sem állt az aranyéremig. Most viszont egyértelmű volt: hasonló parádéra aligha számíthatunk, hiszen négy hónap szünet után képtelenség ugyanolyan fordulatszámra felpörögni.

Hogy végül mégis sikerült relatíve simán győzni, az annak köszönhető, hogy immáron elért egy olyan szintet válogatottunk, amely alá már nem igen esik be úgymond (mint például nyáron, amikor a szigeten kikaptunk a görögöktől). A kőkemény fegyelmezettség például immáron alap, az egyéni képességek közötti különbségek pedig a javunkra döntöttek. Ezúttal is.

Fontos volt, hogy akárcsak Barcelonában, Nagy Viktor újfent elkapta a fonalat: az első negyedben például kétszer is odaért a két méterről, a falból elengedett labdára emberhátrányban. Ez a meccs következő periódusára is rányomta a bélyegét, ugyanis a harmadik részig a görögök nemigen próbálkoztak kedvenc fórmegjátszásukkal. Az első negyed mindazonáltal 1-1-gyel zárult: nálunk Hárai Balázs húzott be egy fórt, míg Afrudakisz ötösből egyenlített.

Kellett nyolc perc, hogy beinduljon a gépezet, addig ugyanis kissé mozdulatlanok voltunk támadásban. A második rész elején Afrudakisz még belőtt egy fórt hátulról, ám aztán Varga Dénes kissé váratlan átlövése az egyenlítést jelentette, majd hamarosan elértük az üzemi hőmérsékletet. Hátul remekül ment a blokkolás, Nagynak ekkor nemigen kellett parádéznia, míg elöl Hosnyánszky Norbert egy sikertelen előnymegjátszás után akcióból volt eredményes, hatalmas gólt pattintott hétről a léc alá (3-2). Aztán érkezett egy klasszikus magyar lefordulás, a VVV-trió (két Varga plusz Vámos Márton) pedig ötösig vitte a kontrát, amit Varga Dániel értékesített. Bár öccsének nem jött össze egy fór, a negyed végén – akárcsak Hosi korábban – Varga Dénes is beleállt megint, és másodjára ő is betalált. Történt, hogy 4 másodperccel a duda előtt fórt kaptunk, amit egy passz után Dumi bepakolt a sarokba (5-2).

A folytatás görög előnygóllal indult, most sikerült belőniük a falból, ám a túloldalon Bedő Krisztián nem tágított: bár az első félidőben még nem ítéltek neki, nem lankadt, nem hisztizett, ment tovább – és a harmadikban már nem lehetett nem megadni neki a fórt, a társak bátran megjátszották, centerünk pedig szintén a falból volt eredményes (6-3). A védekezés szenzációsan működött, a bekkjeink jó technikával őrizték a görög centereket, akik jobb híján rángatózásba menekültek, úgyhogy néhány kontra is érkezett ekkoriban. A hellének sem védekeztek rosszul, viszont egy szenzációs Vámos-passzból Hárai ötöst csinált, amit Vámos Marci bebombázott – így 7-3-mal kanyarodtunk a záró részre.

Ez ismét görög góllal indult – újfent meg tudták játszani a falat –, ám aztán egy olyan gól következett, ami jól mutatja, milyen erős anyagból van gyúrva válogatottunk. Egy halódónak tetsző támadás végén Salamon Ferenc elsőrangúan játszotta meg Bedő Krisztiánt, aki lerázta magáról a bekkjét, és szédületes gólt szerzett centerből! Bónuszként Nagy Viktor nemsokára megfogott egy ötméterest is, igaz, egy perccel később Milonakisz a szélről – újfent előnyből – jobban célzott (8-5). 4:15 volt még hátra, ám több gól nem esett, mi még véletlenül sem akartunk kockáztatni, a görögöknek meg ez végképp nem sajátjuk, így maradt a közte három.

Azaz amit Benedek Tibor mondott – a Világliga-továbbjutáshoz rendkívül fontos, hogy a görögök elleni hazai meccset hozzuk –, teljesült. A görögök négy előnygólt szereztek és egy ötöst lőttek be, akciógólt nem kaptunk: ez volt a siker kulcsa. Nálunk három fór és két ötös akadt be (eközben élőben demonstrálva a kapitány nemrég tartott előadásának statisztikai megállapításait: a sokpasszos előnyeink jelentős része nem ment be), a különbséget a három akciógól jelentette.

Válogatottunk az idén már nem játszik Világliga-mérkőzést – legközelebb január 14-én a horvátokkal meccselünk, idegenben.

Világliga-selejtező, B-csoport, 1. mérkőzés (Miskolc)

Magyarország–Görögország 8-5 (1-1, 4-1, 2-1, 1-2)
Játékvezetők: Radu Matache (roman), Hendrik Schopp (német)

Magyarország: Nagy V. – Szivós, Varga Dénes 2, Gór-Nagy, Hárai 1, Varga Dániel 1, Vámos 1. Cserék: Bedő 2, Hosnyánszky 1, Salamon, Jansik D., Tóth M. Szövetségi kapitány: Benedek Tibor
Görögország: Calkanisz – H. Afrudakisz 2, Gunasz 1, Delakasz 1, Kolomvosz, Vlahopulosz, Milonakisz 1. Cserék: Guvisz, Pontikeasz, Murikisz 1, Prekasz. Szövetségi kapitány: Anasztasziosz Kehagiasz

Emberelőnyök: 3/9, ill. 4/9
Ötméteresek: 2/2, ill. 1/2
Kipontozódott: Vlahopulosz (22. p.)

A Varga-testvérek és Nagy Viktor véleményét itt lehet elolvasni.

Benedek Tibor értékelése itt érhető el.

A görögök gondolatait pedig itt lehet megismerni.