- A tavalyi Európa-bajnoki negyedik hely után a világbajnokságon ugyancsak a negyedik pozícióban végeztek, azaz ezúttal is lemaradtak a dobogóról. Mennyiben más mégis az eredmény?
- Bár Európa legjobbjai világszinten is nagy erőt képviselnek, azért az Egyesült Államokkal, Ausztráliával, Kanadával, Kínával, Japánnal kiegészülő mezőny erősebb, így annyival nagyobb eredmény a mostani negyedik hely, amennyivel keményebb a mezőny - kezdte Bíró Attila.
- Néhányan elmondták, a tavalyi, formálódó csapatnak szép volt az a helyezés, ám most többet vártak maguktól.
- A bronzmeccset mindenképp csalódás elveszíteni, de az elsődleges cél a négy közé jutás volt, a második az éremszerzés. A végeredménytől függetlenül a spanyolok elleni elődöntőben nagyobb esélyünk volt, mint korábban, tavaly közünk sem volt hozzájuk.
- Akkor a tavalyi bronzmeccs és a mostani elődöntő egyaránt hatgólos veresége nem ugyanolyan? 
- De nem ám! Most a mérkőzés egy részében pariban voltunk velük, és egy percre sem nyugodhattak meg. Nem kérdés, az amerikai vagy a spanyol válogatott előttünk jár, ám a többi csapathoz felzárkóztunk vagy le is hagytuk őket. Az egyébként látható, hogy az amerikaiakat leszámítva a világliga első négy helyezettjéből három nem jutott be az elődöntőbe a világbajnokságon, azaz nem lehet két hónapon belül kétszer csúcsformában játszani.
- Miben lépett előre a válogatott?
- Nagyon kellett a játékosoknak a tavaly nyár óta eltelt idő, ebben a periódusban két-három évnyit fejlődtünk. Az ausztrálok azért győztek le minket a bronzmeccsen, mert közülük nyolcan már a riói olimpián is szerepeltek, nálunk meg több játékosnak ez volt az első felnőttvilágversenye. Nemcsak helyezés, hanem játék tekintetében is az élmezőnyben vagyunk, ugyanakkor szükség van még tapasztalatszerzésre. Meg kell tanulni, mikor nem szabad tologatni a felelősséget, hanem vállalni a lövést és fordítva, türelmesen továbbadni a labdát.
- Megütötte a fülemet a két-három évnyi fejlődés. Ledolgozták tehát a 2017-es hazai világbajnokság miatt halasztott fiatalításból és csapatépítésből adódó hátrányt?
- Az már a tavalyi Európa-bajnoki elődöntős szerepléssel sikerült, igaz, nem számoltak velünk igazán.
- Amolyan underdog csapat voltak?
- Pontosan ezt nyilatkoztam végig a FINA újságírójának. Mondták az ellenfelek, mondták, hogy veszélyesek vagyunk, de azért az oroszok, az olaszok, a spanyolok, az ausztrálok, az amerikaiak előrébb helyezték magukat, s bár volt, amelyik előttünk végzett, sokat fejlődtünk. Egyébként megmutatkozik, mennyit számít, hogy az ausztrálok és az amerikaiak rengeteget dolgoznak együtt. Látom, mennyit fejlődtek a játékosaim a felkészülés kezdete óta, remélem, az Európa-bajnokság előtt, decemberben nem a nulláról kell kezdeni.
- Mit tehet azért, hogy az idény közben is több időt töltsenek együtt? 
- Van terv a fejemben, amelyet persze el kell fogadtatni a klubedzőkkel is. Nem Keszthelyi Ritát kell tanítani, de jó lenne, ha - a sűrű ősz ellenére - mondjuk kéthetente tudnék edzést tartani a fiatalabbaknak, ahogyan idény közben foglalkoztunk külön a centerekkel vagy a kapusokkal. Kapuban kicsit törékenyebbek voltunk, de azért nemcsak Magyari Alda, hanem Gangl Edina is előbbre tudott lépni.
- Ha már Magyari: az újoncok hogyan állták meg a helyüket?
- A végére kicsit elfáradtak, de a sorozatterhelés a tapasztaltabbakon is nyomot hagyott, a hét meccs akkor sem kevés, ha nekünk jót tett, hogy játszanunk kellett a nyolc közé kerülésért. Ugyanakkor annak örülök, hogy az ausztrálok elleni bronzmérkőzésen végig pörögtünk, éhesek voltunk. A tapasztalatok alapján azt mondom, bár gondolkodtam a világliga-induláson, összességében jól jönne. A rutintalanabbaknak szükségük van a tapasztalatszerzésre, és Szilágyi Dorottyát vagy Gurisatti Grétát is idesorolom, nekik sem árt a plusz fejlődési lehetőség. A csapatnak működnie kell Keszthelyi Rita nélkül is.
- Hogyan lehet javítani a védekezésen? Két vesztes mérkőzésen is tizenhat, illetve tizenhét gólt kaptak.
- Ez függ a játékvezetőtől is, az egyik mérkőzésen hét kiállítást kapsz, a másikon tizennyolcat. Beszélgettem bírókkal is, de csak vonogatták a vállukat, letolják magukról a felelősséget. Szerintem nem kellene elvenni a centergólt, ha valaki kicsit fogja a másikat, fog itt mindenki mindenkit. Ezt nem azért mondom, mert Gyöngyössy Anikóét nem adták meg, ha az ellenfél szerzi, akkor is legyen érvényes, mert látványos: gólt csavar a center, annak tapsol a néző.
- Segítenek egyáltalán az új szabályok a sportágnak? Nem is elsősorban a játékra, hanem a megítélésre gondolok.
- Nem hiszem, de úgysem tudunk mit tenni, alkalmazkodni kell. Sokszor morfondírozom el azon, hogy a nézők hogyan fogadják be a változásokat, mennyire nézhető, amit látnak.
- Összességében elégedett a világbajnoksággal? 
- Mindenképpen pozitív az összkép, megsüvegelendő a világ legjobb négy csapata közé tartozni. Nyilván az érem elmaradása fáj, mert visszaigazolást jelentett volna a jövőre nézve, még ha így is kaptunk visszacsatolást. A csapat tengelye a kapus, bekk, center hármas, ezen a poszton a világbajnokság előtt kiesett az első számú védőnk, Szücs Gabriella. Centerben az olaszok elleni meccs harmadik negyedében eltört Parkes Rebecca lövő kezén a hüvelykujj. Fantasztikus, amit művelt, pokoli fájdalommal játszott, de nem akartuk nagydobra verni, mert a spanyolok nem finomkodtak volna vele. Extrát nyújtott, ilyen játékosokra van szükség. A kettejük sérülése érzékeny vérveszteséget jelentett, nem olyan erős a magyar női vízilabda hátországa, hogy hipp-hopp elővegyünk egy válogatott szintű játékost.
- Miközben jön a januári, budapesti kvótaszerző Európa-bajnokság. Kötelező feladat a tokiói indulás kivívása? 
- Abszolút nem így élem meg. Könnyebben el tudtam engedni, hogy a világligán nem sikerült, igaz, ezt már kicsit nehezebb, mert volt esély a spanyolok ellen az elődöntőben. Akkor sincs dráma, ha januárban nem nyerjük meg az Európa-bajnokságot vagy nem játszunk döntőt a spanyolok ellen, hiszen az olimpiai kvalifikációs tornáról el lehet jutni Tokióba.