A fiú 16-os tehetséggondozó program keretében hétfőtől péntekig Kecskeméten edzőtábort tart a Hangay Róbert szövetségi edző által kihirdetett 23 fős társaság. Ami ennek az öt napnak a különlegességét adja, az két egykori válogatott pólós bevonása a munkába. Miként Cseh Sándor, az utánpótlásért felelős szakmai vezető elmondta: „Tekintettel arra, hogy a 2005-ös korosztálynak nincs világversenye az idén, jó alkalom kínálkozik arra, hogy olyan embereknek adjunk feladatot, akiknek veretes játékosmúltjuk van, ugyanakkor edzőként még értelemszerűen kevesebb a tapasztalatuk. Ez egy újfajta kezdeményezés, remény van arra, hogy jól is elsülhet. A kecskeméti edzőtáborban Kis Gábor és Jászberényi Gábor, két a pályafutását nem olyan rég abbahagyó játékos segíti majd a gyerekeket - azt gondolom, egyiküket sem kell bemutatni."
 
Természetesen megkerestük mindkét fiatalembert, akik örömmel ugranak fejest a munkába.
 
„Két éve hagytam abba a vízilabda pályafutásomat, ha valaki akkor azt mondja, edző leszek, biztosan kiröhögtem volna - kezdte Kis Gábor, olimpiai bajnokunk, aki azonban nem tudott, és nem is akart elszakadni a sportgától, és két esztendeje a mezőtúri Invictus szakmai igazgatójaként dolgozik keményen. - A klubban lemondások miatt időközben átvettem a serdülőcsapat irányítását, és bármennyire nem akartam edzőként tevékenykedni, megszerettem a fiatalokkal foglalkozni. Hiába, az élet produkál számomra is furcsa dolgokat... Mint mindent, ezt is szívből tudom csinálni, és kimondottan jó érzés, hogy a visszajelzések alapján működőképes a történet."
 
A Kicsi becenévre hallgató egykori centerünk, vb-, Eb-, VK- és világliga-ezüstérmesünk nem titkoltan jó viszonyt ápol korábbi szolnoki edzőjével, Cseh Sándorral - és miután a szakembernek tudomására jutott a pekingi bajnok új feladatköre, más szemmel is tekintett rá. Majd idővel telefont ragadott...

„Sanyival sokszor beszélgetünk, több mint munkakapcsolat a miénk. Meséltem neki az élményeimről, majd az egyik nap megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha kipróbálhatnám maga az utánpótlás-válogatott edzői között - erősítette meg mindezt Kis Gábor, aki nem tagadja, eleinte igencsak hezitált: - Váratlanul ért, és úgy gondoltam, nem megy, nem tudom összeegyeztetni a mezőtúri feladataimmal. Ám azért ott motoszkált a fejemben, hogy ezt a lehetőséget talán nem hagyhatom ki, így vívódtam magamban. Beszéltem azokkal, akiknek adok a véleményére, család, barátok, és miután a feleségem is támogatott, hogy érdemes belevágni, egyértelműen jeleztem Sanyinak, köszönöm a megtisztelő lehetőséget, elvállalom. Amennyire nehéz volt meghozni a döntést, most már annyira arra koncentrálok, hogy jól menjen a munka, mert semmit sem változtam abban, hogy ha valamit csinálunk, akkor azt csináljuk rendesen!"
 
A csupaszív játékosként és emberként megismert bajnokunk alázatából a gyerekek eszméletlen sokat tanulhatnak, ez nem vitás - ráadásul 38 esztendősen bizony a medencében is mutathat ördöngös dolgokat. Merthogy nem pusztán a partról magyarázós típus: „Miután még vagyok abban a fizikális állapotban, hogy meg tudom mutatni a végrehajtandó feladatokat, igen, sűrűn vagyok a vízben. Ennek az is az oka, hogy amíg a partról adott ukáz jó végrehajtására sokszor tíz-tizenkét edzés is rámehet, addig a vízben megmutatva tizenöt perc alatt minden tiszta a gyerekeknek."
 
S hogy mire számíthatnak még Kicsitől a gyerekek? Aki őt ismeri, rávághatja: sok nevetésre. Merthogy ezt a jó hangulatot edzőként is igyekszik megőrizni. Miként említette: „Hiszek abban, hogy a komoly munka közben is nagyon fontos a jó hangulat. Természetesen itt nem arról van szó, hogy zene, tánc, fiesztahangulat, sokkal inkább arról, hogy jól érezzük magunkat, sokat nevessünk. A sok viccelődés közben persze van egy határ, azon sohasem lépünk túl, amikor fegyelem kell, akkor nincs pardon, mindazonáltal összeségében rendkívül fontosnak tartom a hangulatfaktort."
 

Fotó: Lénárt Márton/Heves Megyei Hírlap

Nincs ezzel másként a válogatottal Eb-bronzot, Vk- és világliga-ezüstöt nyert kapusunk, Jászberényi Gábor sem, aki viszont tudatosan készült a pályára, pályafutása végén kapusedzői feladatokat is ellátott klubjaiban. Sőt, az Észak-magyarországi régió utánpótlás tehetséggondozó edzésein is tartott foglalkozásokat.
 
„Talán mondhatom, hogy jól sikerült az átmenet: a pályafutásomat most fejeztem be, de Tóth Kálmán mellett a serdülőknek és az ifiknek is tartottam edzéseket Egerben. A jövőben az egész klub kapusedzője leszek, beleértve a lány és fiú csapatokat is, ezen kívül másodedzőként is tevékenykedek a felnőtt együttes mellett. A terveim között az szerepel, hogy minél jobb kapusokat adjunk a sportágnak."
 
A 39 éves fiatalembert is Cseh Sándor kereste meg, ő pedig elmondása szerint nagy megtiszteltetéssel, örömmel mondott igen: „Korábban nem gondoltam volna, hogy így alakul az életem, de nagyon megszerettem az edzői munkát, nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, őket tanítani. Sokszor előfordul, hogy a medencében közöttük dolgozom, így próbálom meg őket a leghatékonyabban segíteni. Úgy látom, vevők is erre, így a válogatottnál is tervezem alkalmazni."
 
A Jasu becenévre hallgató kapusunk megemlítette, mennyire jól esett neki, amikor közel két hónapja a válogatott kapusedzője, Mátéfalvy Csaba a honlapunkon írt cikkben megemlítette az ő nevét: „Hat-hét éve keresztül nagyon sokat tanultam nála, rengeteget köszönhetek neki! Számtalan olyan szuper gyakorlat van, amit ő csináltatott velünk, és azokat a mai napig alkalmazom - hiába, olyan szakember, akitől sokat lehetett, sőt sokat lehet a mai napig tanulni."