Időutazásunk és a dicsőséglista sorát a Varga-testvérek nyitják. Varga Tamás és Varga Zsolt egyaránt tagja volt a 2003-ban a barcelonai világbajnokságot megnyerő válogatottnak. Sőt, ott volt a katalán fővárosban Varga Dániel és Varga Dénes is, akik aztán 2008-ban a pekingi olimpián is együtt ünnepelhették az ötkarikás győzelmet.

Ne feledkezzünk meg Steinmetz Barnabásról és öccséről, Steinmetz Ádámról sem, akik első közös világversenyükön, 2003-ban a krajni Európa-bajnokságon a Varga-testvérekhez hasonlóan még csak a dobogó harmadik fokára állhattak fel együtt. Egy évvel később, 2004-ben azonban már két aranyéremnek is örülhettek, hiszen előbb a Világligát, majd az athéni olimpiát nyerték meg.

Az első barcelonai világbajnoki siker után tíz évvel, 2013-ban ugyancsak Barcelonában sem maradt a férfiválogatott testvérpár nélkül, ezúttal Decker Ádám és Decker Attila nyertek együtt világbajnokságot.

Fotó: Madar Dávid/MVLSZ

A sort pedig egyelőre a Jansik-testvérek zárják, akik az első közös világversenyüket - nevezetesen a berlini Világkupát - rögtön meg is nyerték.

"Nagyon jó érzés volt együtt játszani. Gyerekként ezt tűztük ki célként, hogy jussunk be a nemzeti csapatba, játszhassunk együtt és képviseljük az országot világversenyen. Ez most összejött. Azt gondolom, hogy nagyon jól tudtuk egymást motiválni, éltetni és biztatni. Hasonló pozícióban is szereplünk, kicsit ki is egészítjük egymás játékát, és hálistennek sikeres is volt mivel a közös világversenyeken való részvétel és a győzelem aránya mindkettőnknek 1/1. Küzdünk azért, hogy továbbra is ott maradjunk és mindketten stabilak legyünk a válogatottban is. Szeretnénk a következő világversenyekre is együtt kijutni" - mesélt élményeiről Szilárd. 

Majd Dávid vette át a szót, aki elmondta, duplán vált valóra az álma: "Minden fiatal pólósnak az az álma, hogy odakerüljön a válogatottba. Nekem ez még egy külön álmom volt, nagyon vártam, hogy együtt játszhassunk. Eddig ez nem adatott meg klubszinten, válogatottban pedig most sikerült először együtt játszanunk világversenyen. Jó érzés volt! Nagyon hasonló utat jártunk be mindketten, mind a ketten Cegléden kezdtünk, majd feligazoltunk a KSI-be 14-15 éves korunkban, ahonnan én a Honvédba igazoltam, Szilárd pedig akkor került a KSI-be. Ott ezért szakadtunk el egymástól, majd mikor ő is kiöregedett onnan, ő is egy máshova igazolt, nem oda, ahova én. Klubszinten azóta is külön utakat járunk..."