Dr. Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke Kásás Zoltánt kérte fel, hogy irányítsa a LEN által akkreditált edzőképzést. Ő ezt örömmel elfogadta, mert mint mondta, régóta szajkózza, a fiatal tréneket meg kell tanítani edzést tartani.

Egy hete az első konzultáción is átestek a hallgatók, akik jövő hétfőn ismét találkoznak majd. Kásás Zoltánnal beszélgettünk a kezdeti lépésekről.

Meglepte, hogy ilyen sokan jelentkeztek?
Igazából kíváncsian vártuk Dénessel és Nemcsik Balázs főtitkárral, hogy hány embert mozgat meg a képzés, nem volt még viszonyítása alapunk. Sokáig csak találgattunk, és tíz nappal a jelentkezési határidő lejárta előtt még csak 18-20-an voltak. Végül felgyorsultak az események, és 47-en kezdték el a képzést.

Milyen volt az első „óra”?
Úgy érzem, jól sikerült. Az alapoktól kezdünk, a négy nagyon fontos elméleti tantárgy mellett szárazföldi és vízi szakmai képzést kapnak a hallgatók. Az első alkalommal még nem mentünk vízbe, a szakmai gondolatokat Katics László, az utánpótlás válogatott szárazföldi edzője tartotta. Remélem, egyre érdekesebb lesz majd a szakmai rész a következő találkozókon.

Később mindenkinek kötelező lesz vízbe mennie?
A fiatalabb hallgatóktól mindenképp ezt fogom majd kérni, és azoktól is, akik utánpótlás-csapatokkal dolgoznak. Vannak olyanok, akik kisebb településekről érkeznek, nekik sem árt látni az alapokat. Mindig is azt gondoltam, ha valaki játékos korában nem kapta meg az alapképzést, nem tudja edzőként sem átadni azt a gyerekeknek. Ráadásul az alapmozgások elsajátítása elengedhetetlen.

Van olyan a hallgatók között, akinek a személye meglepte?
Összességében annak örülök, hogy nyitott emberekkel találkozom. Van négy olimpiai bajnok: dr. Molnár Tamás, Fodor Rajmund, Varga Tamás és Varga Zsolt, és vannak olyanok is, akik korábban a TF-en már megszerezték a szakedzői papírt. De ők is tudják, a világ halad előre, új impulzusokra, új módszerekre van szükség.

Szigorú lesz a képzés?
Igen, maximálisan. A négy elméleti tantárgy önmagában nagyon komoly, anatómiai, pszichológiai, sportelméleti, edzéselméleti, pedagógiai ismereteket foglal magában. A TF-ről érkező tanárok olyan szigorúak lesznek, mint amennyire a főiskolán, de ugyanilyen komoly lesz a szárazföldi gyakorlati képzés is, hiszen tudjuk, a mai vízilabdának ez borzasztóan fontos eleme. Pontosan azért indult el az edzőképzés, mert az elmúlt időszakban voltak olyan utánpótlás-eredmények, amelyek azt feltételezték, hogy a fiataloknak nem minden klubban tanítják meg megfelelően az alapokat.

Nehéz volt megnyerni az óraadó tanárokat?
Azért nem volt nehéz, mert mindannyiuk életében jelen van a vízilabda, és mindannyian a gyakorlatban is hasznosítják azt, amit tanítanak. Ez nagyon nagy segítség számunkra. Az élettant oktató dr. Pavlik Gábor több szövetségi kapitány segítőjeként dolgozott a magyar válogatott mellett, nem csak elméletben ismeri a vízilabda sajátosságait. A pszichológiát dr. Lénárt Ágota tanítja, aki évek óta a sportpszichológia egyik legjelentősebb képviselője, aktívan sportolók mellett dolgozik. Az edzéselméletet az a Dubecz József oktatja, aki korábban vízlabdázott és egy ideig a válogatott szárazföldi edzőjeként dolgozott. A pedagógiai ismereteket pedig Gombócz János adja elő, én 1981-ben nála vizsgáztam a szakedzői képzésem során. Mind a négyen örömmel fogadták a felkérést. Egyébként rajtuk kívül minden alkalommal meghívott előadókat is felkértem, egy-egy neves edzőt, ezzel is színesítve a foglalkozást.

Mit szólt egyébként ahhoz, hogy Önt kérték fel, hogy koordinálja a képzést?
Megmondom őszintén, mikor Dénes szólt nekem, örültem, annak ellenére, hogy egy kicsit „akasztják a hóhért” jellege van a dolognak. Egy ideje ugyanis már azt hajtogatom, hogy a fiataloknak meg kell tanítani, hogyan kell edzéseket tartani. A vízilabdázni kezdő gyerekeket először az alapmozgásokra kell megtanítani, hogy ne forduljon elő, hogy bekerülnek az alapismeretek nélkül egy ifi vagy junior válogatottba. Ne ott kelljen nekik elmagyarázni a vízilabda alapjait. Ez az elsődleges célja az edzőképzésnek.