VB 2017: csak önmagát adta

2017. augusztus 03. 12:49

A világbajnokság legjobb játékosa volt Vámos Márton, a magyar csapat házi gólkirálya, aki immár minden kétséget kizáróan a legnagyobb klasszisok közé emelkedett.

fotók: Madar Dávid

A világbajnokság egyik emblematikus pillanata: Vámos Mártonnál van a labda. Lóbál, kiemelkedik, hogy aztán irtózatos bombát eresszen el. A háló majd’ kiszakad, Vámos Márton az öklét rázza, vagy éppen a mellét veri, hogy mekkora gólt lőtt az előző pillanatban, s pontosan az érződik rajta, hogy akar, tisztában van a szerepével, s ezzel a „ki, ha én nem?” attitűddel játszik. Zseniálisan.

„Akkor ott csak örülsz a góloknak, azért az ünneplés, de utólag azért eszembe jut, hogy amikor kisgyerekként elkezdi az ember, és nézi Kiss Gergőt, Kásás Tamást, Benedek Tibort, Madaras Norbertet, azaz a legendákat, hogy ők miként örülnek a góloknál, s ilyenkor próbálom magamat adni, ami kiszakad azáltal, hogy a csapatot közelebb tudom vinni – kezdte Vámos Márton, aki 6 meccsen 16 gólt szerzett, s ezek között nem sok kis gól akadt, bomba viszont annál inkább. – De nemcsak a góloknak örülök ennyire, és igaz, ekkora örömöt, csak a góloknál mutattam, azonban egy-egy blokknak, vagy jó védekezésnek is örülök. Ez nem annyira látványos, mint egy gól, viszont ugyanúgy fontos. Annyira szerettük egymást, hogy én például Viktor védéseinél is ennyire örültem, csak amikor úszok fel, akkor már nem tudom kimutatni ezt az örömöt. Csak önmagamat adtam.”

A szélső hozzátette, azzal nem nagyon foglalkozik, ha mellette esetleg éppen a rivális tombol örömében, olyankor inkább már arra gondol, hogy akkor a következő támadásból nekik is gólt kell lőni, vagy emberelőnyt kiharcolni, s abból betalálni. Ahogy Vámos megjegyezte, ez egy miniháború. Főleg neki, aki balkezesként a rivális kapás oldalán pólósokkal szemben védekezik, azaz többek között Andrija Prlainovics, Sandro Sukno vagy éppen Jannisz Funtulisz ellen. (Még szerencse, hogy Varga Dénes a honfi- és csapattársa).


„Ez az egész pályafutásomat végig késíri, ezen nem lehet és nem is kell változtatni, fejlődni kell, okosabbnak és ravaszabbnak lenni a támadónál – folytatta Vámos Márton, aki az évek alatt védekezni is egészen prímán megtanult, csak ez nem olyan látványos munka, mint a gólszerzés, aminek hatékonyságáról sokat elárul, hogy az elődöntő után Funtulisz percekig beszélt hozzá, s nyilván nem az elismerését akarta kifejezni. – Ellenfelek vagyunk, de nem ellenségek, ilyenkor sok indulat, feszültség kitörik az emberből. A görögök egyébként emberhátrányban is szorosan fogtak, ami mutatja, hogy tartanak tőlem, ez viszont nem számít, mert ha kijönnek rám, akkor is gólra váltjuk ezeket a helyzeteket és a jövőben is így lesz. Ha rám, vagy Varga Dénesre jönnek ki védekezni, akkor is lesz szabad ember.”

 
Vámos Márton tudásáról persze nemcsak a görögök taktikája árul el sokat, hanem az is, hogy őt választották a torna legértékesebb játékosának. Igaz, továbbra is tartja – s mint mondta, élete végéig így fogja gondolni –, az se lett volna baj, ha ő a legrosszabb, de a magyar válogatott világbajnoki címet nyer. Mindenesetre az elmúlt években hatalmasat fejlődő, fiatal meglepetésemberből kiforrott klasszissá érő Vámos Márton elmondta, folyamatosan figyeli a riválisokat, hiszen sok hasznos dolgot el lehet lesni tőlük. Ha csak a posztján szereplőkre gondolunk, akkor elég ha a szerb Filip Filipovicot és Dusan Mandicsot, vagy a horvát Maro Jokovicot, illetve Xavi Garciát említjük, mind a négyen egész jó balkezesek. Vámos pedig minimum egy szinten van velük, sőt, ezen a nyáron ő volt a legjobb.
 
„A közönségnek is köszönhető, hogy ennyire jól ment a játék – tért át az egyéni részről a csapatra Vámos Márton. – Sokszor mondtuk már, de a biztatás is csak még egységesebbé teszi a csapatot, elöl és hátul is száztíz százalékot akartunk nyújtani. Eddig is jó csapat voltunk, és a jövőben is jó csapat leszünk, sőt akkor is ez a csapat voltunk, amikor ötödikként végeztünk Rióban. Csak annyira erős a mezőny, hogy előfordul az, hogy nem jutsz be a négy közé. A riói szereplés nekünk és a közvéleménynek is csalódás, de akkor is ez a csapat voltunk.”
 
A 25 éves szélső úgy véli, hogy az ezüstérem után a játékosok még jobban odateszik majd magukat a klubjukban, hogy bekerüljenek a magyar válogatottba, vagy éppen megtartsák a helyüket, és majd a lehető legjobb eredményt érjék el. Vámos hangsúlyozta, azért is fontos a klubbeli munka, mert ott kilenc, míg a válogatottnál másfél hónapot tölt el az ember, így igazából a klubmunka során dől el, hogy kiből milyen játékos válik.
 
„A második helyet a görögök ellen nyertük meg, azóta van egy kis öröm, de túlnyomórészt csalódottság, hogy elveszítettük a döntőt. Talán majd a nyaralás után jobban értékelem az ezüstérmet is. Most megadatik, hogy egy hónapot pihenjek, és ne foglalkozzak semmivel, utána már szerintem szebben csillog majd az ezüst” – tette hozzá Vámos Márton.

 
 



2017.08.02., Millennium-Oázis - Fotók: Madar Dávid
VB 2017, 2017.07.29., HUN-CRO 6-8 - Fotók: Madar Dávid
Közreműködők, egyesületek
Bizottságok