Annyival természetesen nem lehet jobb az olimpiai bajnok csapathoz képest a világligadöntőre négy helyen változó szerb válogatott, hogy csak úgy játszik a mezőnnyel, de ettől még tény, Dejan Szavics együttese a sorozat finálájában megint tartott egy kis erődemonstrációt.

Igaz, előtte kiderült, hogy Szerbia is sebezhető, a 2003 és 2011 után harmadszor vl-döntőt játszó Olaszország ugyanis lerohanta a riválist, Michael Bodegas gólja után 4–0-ra vezetett Alessandro Campagna gárdája. Hét perc után tehát 0–4 volt a szerbek szempontjából, a következő 25 viszont 10–5!

Az említett három negyed és egy perc során egyszer kétgólos, kétszer pedig egygólos hátrányból egyenlítettek az olaszok, sőt az utolsó negyedben visszavették a vezetést (9–8). Jött azonban az egyik bekerülő, Viktor Raszovics, aki egyenlített, majd Dusko Pijetlovics a győztes gólt is megszerezte.

Szerbia sorozatban ötödször, összesen pedig kilencedszer (és Szerbia-Montenegróként még kétszer) nyerte meg a világligát.
 
VILÁGLIGA, FÉRFIAK, NYOLCAS DÖNTŐ, RUZA 
Döntő: Szerbia–Olaszország 10–9 (1–4, 2–0, 5–2, 2–3). A 3. helyért: Horvátország–Egyesült Államok 10–4 (5–1, 3–1, 1–1, 1–1). Az 5. helyért: Oroszország–Kazahsztán 11–4 (2–1, 3–1, 1–1, 5–1). A 7. helyért: Ausztrália–Japán 11–4 (2–0, 3–2, 4–1, 2–1)