„Persze hogy számon tartom a kupagyőzelmeket, annyira azért nincs sok, hogy ne tegyek így. Tavaly nem sikerült, zavar is, hogy nem lehet két kézzel mutatni a sikerek számát, most már viszont végre igen” – mosolygott Kis Gábor, a Szolnoki Dózsa-Közgép olimpiai bajnok centere, miután csapata a ZF-Eger 10–4-es legyőzésével elhódította a BENU Magyar Kupát.

fotó: Madar Dávid

Nem véletlen, hogy Cseh Sándor edző is elégedett volt, akit a Kis Gábor, Mezei Tamás centerpáros hajított be a vízbe, aztán remek technikával kitempózott a partra, és jöhettek az örömszavak: „Szenzációsan játszottunk, a védekezésünk főleg fantasztikus volt, és egészen sokáig jól is támadtunk. Az utolsó negyedben már direkt lassítottuk a játékot, s még így is tíz gólt lőttünk. Vannak ilyen napok, amikor egy csapatnak ennyire jól megy, fantasztikus érzés döntőt nyerni, büszke vagyok az együttesre. Ez az ötödik döntőm, ebből négyet megnyertem, olyan ez, mint amikor egy kisgyerek felkel és várja a nagy napot. Egy meccset mindig vár az ember, hát még ha a kupadöntőről van szó. Ennél boldogabb nem is lehetnék most.”

Cseh Sándor mellett a többi szolnoki pólós is boldog volt, Andrija Prlainovics például első szolnoki sikerét könyvelhette el, amely győzelemhez egy góllal járult hozzá, míg honfitársa, Milan Alekszics hármat tett a közösbe. „Azt gondolom, hogy a Szolnok a legjobb magyar csapat, amit most bizonyítottunk is. Talán nincs hat gól különbség a két együttes között, sőt biztosan nincs, de ezúttal ennyivel is jobbak voltunk, reális eredmény született” – mondta a szerb védő.

A szolnokiak még javában ünnepeltek, fürödtek a pezsgőben és konfettiesőben, amikor az az ezüstérmes egriek már elvonultak az öltözőbe. A címvédő mindent megtett, azonban nem elég, hogy a Szolnok jól játszott, az Egert sérülések sújtották, a csonka csapat pedig ezúttal erre volt képes.

fotó: Madar Dávid

„Remélem, hogy ma este már jobban leszek és nem rosszabbodik az állapotom, mint szombaton, amikor kicsi lázam is volt az elődöntőt követően – mondta Braniszlav Mitrovics, az Eger csapatkapitánya. – Azonban ha ezt hangsúlyoznám, vagy erről többen beszélnék, akkor az kifogásnak tűnne, azt pedig nagyon nem szeretem. Ezúttal ez volt az én száz százalékom, tiszta erőből játszottam, amire képes voltam, azt kiadtam magamból.”

Az Eger mestere Dabrowski Norbert szombaton arról beszélt, hogy szeretnének valami szép ajándékot vinni a csütörtökön megsérülő Angyal Dánielnek, de hiába küzdött a védőért is az Eger, a sérültek hiánya és a két nap alatt játszott két meccs felemésztette a gárdát, nem maradt már ereje arra, hogy még jobban megszorítsa a Szolnokot.

„A Szolnok minden játékelemben gyorsabb, frissebb volt nálunk – mondta Dabrowski Norbert. – Ameddig bírtuk szusszal, igyekeztünk. Támadtunk azért, hogy feljöjjünk egy gólra, nem sikerült, az volt az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhattunk. Az a baj az ilyen meccsekkel és ezzel a helyzettel, hogy akármit is próbálok kitalálni, hiába vannak gondolatok a fejemben, látom, hogy nem ezen múlik. Igazából ha hétfő reggelig játszunk, akkor se nyertünk volna.”
 
Férfi BENU Magyar Kupa, döntő

ZF-Eger–Szolnoki Dózsa-Közgép 4–10 (0–1, 3–4, 1–2, 0–3)

Tüskeuszoda. Vezette: Molnár T., Molnár P.

Eger: B. Mitrovics – Decker Á., Hosnyánszky 1, Lőrincz 1, Milos Csuk, Erdélyi 1, Hárai. Csere: Kürti, Csucskovics, Kovács Gergő, Vapenszki 1, Bedő, Biros B. Vezetődző: Dabrowski Norbert

Szolnok: Nagy V. – Gocics 1, Vámos 2, Mezei, Prlainovics 1, Varga Dénes 1, Jansik D. Csere: Szatmári, Hangay Z., Alekszics 3, Younger 2, Kis G. Fülöp, Kardos G. (kapus). Vezetődző: Cseh Sándor