Levél, kedves, egyben megható levél érkezett a Magyar Vízilabda Szövetséghez. A feladó nem más, mint kétszeres olimpiai bajnokunk, Kanizsa Tivadar testvére, Kanizsa Lajos. Amellett, hogy őszinte gratulációját fejezi ki az elmúlt hétvégén az International Swimming Hall of Fame, azaz a nemzetközi sportági halhatatlanokat tömörítő szervezet tagjai közé választott hat háromszoros olimpiai bajnok beavatása kapcsán, őszintén bevallja, hosszú éve óta érlelődött „tartozásának” tesz eleget.

Bátyjának neve ugyanis meglepő és szomorú módon nem szerepel semelyik olyan listán, ahol a Hall Of Fame-tagok találhatóak (pólósaink közül még Faragó Tamás, Gyarmati Dezső, Halassy Olivér, Homonnay Márton, Kárpáti György, Kemény Dénes, Komjádi Béla, Lemhényi Dezső, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Németh János, Szivós István, id. Szivós István és Zólyomi András), pedig – mint mellékelt bizonyítékon is látható – őt is beválasztották anno a halhatatlanok közé. Könnyen megeshet, ez az adminisztrációs hiba összefügghet azzal, hogy a nagyon fiatalon, 1975-ben 42 esztendősen autóbalesetben (döbbenetes, pont ma 41 éve) elhunyt legendánkat halála után kilenc évvel, 1984-ben, a keleti blokk által bojkottált Los Angeles-i olimpián választottak az International Water Polo Hall Of Fame-be.

Fotó: MVLSZ

Kanizsa Tivadar 106-szor szerepelt a magyar válogatottban, tagja volt az 1956-os melbourne-i és az 1964-es tokiói aranycsapatnak, ott volt az 1960-as, római olimpiai bronzérmes együttesben is, 1968-ban (Budapest) és 1962-ben (Lipcse) Európa-bajnoki aranyérmet akasztottak a nyakába, hatszor nyert bajnokságot a Szolnoki Dózsával, de a város színeiben három úszóbajnoki címet is begyűjtött.

Emlékét többek között a szolnoki uszoda előtt lévő szobor is őrzi.

Mert ő tényleg halhatatlan.