Amennyire nagy ellenfelek válogatottként a vízben, annyira jó barátok a parton. No, igen, több szerb játékos is a magyar bajnokságban edződik, a mieink között tölti mindennapjait, nem véletlen, hogy kimondottan jó kapcsolat alakult ki közöttük. A Szolnoki Dózsa-Közgép klasszisát, Szerbia csapatkapitányát, Zsivko Gocicsot már szóra bírtuk – most a ZF-Eger kapusát, Braniszlav Mitroviccsal beszélgettünk. Egyikükkel sem volt nehéz, mert a szerbek rendkívül közvetlenek a magyarokkal is. Véleményük azért is lehet érdekes, mert egy ágon szerepel a két válogatott, és bizony a remélt elődöntőben könnyen összetalálkozhat egymással.

„Remélem, így lesz – fogalmazott Braniszav Mitrovics, aki csapata utolsó mérkőzésén sokat tett ehhez hozzá azzal, hogy az utolsó negyedben a cserepadról beugorva összerántotta a védelmet, három ausztrál lövésből kettőt is megfogott, és nagymértékben hozzájárult a fordításhoz, a 4–1-es etaphoz, a 10–9-es kiszenvedett győzelemhez, a csoportelsőség megszerzéséhez. – Fontos, hogy ha nehezen is, de megnyertük ezt a meccset, és így három nap levegőhöz jutottunk. Az elején volt néhány olyan helyzetünk tiszta pozícióban, amelyet nem lőttünk be, és nem tudtunk elhúzni. Kicsit furcsa játékot hozott a meccs, de ami fontos, hogy valahogy nyertünk. Nagyon fontos, hogy a csoportban voltak ilyen meccseink, ezen kívül a Montenegró ellen is, mert így nem lazíthattunk.”

Felvetettük neki, amíg Szerbia Montenegró és Ausztrália ellen éles meccseket vívott, addig a mienk a gyenge csoportban rápihenhettek a folytatásra – a kérdés pedig így szólt: vajon meg lehet azt válaszolni, melyik a kedvezőbb út?

„Nem tudom – mondta. – Az biztos, amikor két éve Barcelonában voltunk, nekünk is könnyű meccseink voltak a csoportban, majd a negyeddöntő első két negyedében szerintem ezért nem találtuk a ritmust. Erre rá is ment a tornánk. Ez a világbajnokság ott van a fejünkben, tanultunk belőle, az a hetedik hely nagy csalódás volt számunkra. Úgy érzem, most köszönhetően a csoportmeccseknek is, ilyen nem lesz.”

Saját szerepével kapcsolatban is elégedett, nincs olyan, hogy Gojko Pijetlovics mögött „csak második számú kapus”, a válogatott fontos tagja, ennek megfelelően készül. Mint hangsúlyozta: „Jól érzem magam. A válogatottban más a szerepem, mint Egerben. Itt második kapus vagyok, várom a lehetőséget. Edzek tiszta erőből, hogy amikor be kell ugrani, jó állapotban legyek, tudjam segíteni a csapatot. Ausztrália ellen is így volt. Így marad az a folytatásban is. Persze nem szeretném, hogy sok ilyen szituáció legyen, hiszen az azt jelenti, valami baj van, Gojkónak nem megy, mindenesetre természetesen úgy készülök, hogy a kapitány bármikor beküld, segíteni tudjam a csapatot.”

A kazanyi napokkal kapcsolatban a szállásról, és a tornáról is megkérdeztük: „A belvárosban lakunk egy hotelben, minden rendben van, jók a szobák, a kaja kicsit változó ugyan, de sok étterem van a közelben, így tudunk jókat enni. A tornán látszik, sok a minőségi csapat. Nincs két-három, amely kiemelkedne, mint volt korábban.”

„Szerbia sem?” – vetettük fel neki, amire így reflektált: „Ausztrália ellen is látszott, hogy nem. Hét-nyolc csapat közel azonos szinten van, adott napon, ha nem megy az egyiknek, bármikor legyőzheti a másik. És ez nagyon jót tesz a vízilabdának, nincsenek előre lefutott meccsek. Észnél kell lennünk, mert nyilvánvalóan komoly céljaink vannak. Sokat edzünk, hogy a tornát végig jó állapotban játszzuk végig.”

A magyarokkal való barátkozás a világbajnokságon elmondása szerint természetesen kicsit háttérbe szorul, mindazonáltal Kazanyban sem felejtődik el. „Amikor a válogatottban vagyunk, más a szituáció, de ez érthető. Ettől függetlenül az edzések előtt és után sokat találkozunk, beszélünk, váltunk néhány szót. Az pedig feltűnt a magyarok Argentína elleni meccsükön, hogy volt egy eredményes egri akció, Marci, Pufi és Balázs mutatta be.”

Szivós Márton, Hárai Balázs és Erdélyi Balázs nevét természetesen csak így említette, nem véletlenül. Tényleg jó a viszony. A remélt elődöntőben (ehhez nekünk ugye kedden az olaszokat, nekik pedig az amerikaiakat kell felülmúlniuk) persze egy-másfél órára a kölcsönös tisztelet mellett érthetően háttérbe szorul majd a barátság. Nagy meccs lehetne!