Egyéb
Ők szórakoztatnak, mi szórakozzunk!
2014. november 18. 12:44
Benedek Tibor válogatottja ma Szlovákia ellen (19 óra, Debrecen) kezdi meg Világliga-szereplését. Miután a sorozat győztese olimpiai indulási jogot szerez, megállapíthatjuk, a tét fokozódik. Mindazonáltal nekünk nincs más dolgunk, mint szurkolni – a játékosoknak meg bizonyítani a kapitánynak. Szubjektív írás a nyitányhoz.
Olimpiai kvalifikáció.
A magyar sport egyik bűvös mondata.
A magyar férfi vízilabdában hovatovább persze ismeretlen kifejezés ez számunkra, lévén egy-egy világverseny után tulajdonképpen észre sem vesszük, hogy aktuális eredményével az ötkarikás szereplést is biztosította a csapat. Valahol törvényszerű állapot, sokkal inkább csodálkoznánk azon, ha fordítva történne, avagy pólóban inkább a hölgyek esetében szajkózzuk a fentebb citált tételt. (Ott is inkább azért, mert egyelőre csupán nyolc ország válogatottja szerepel az olimpián.)
A tények mezején persze érdemes rögzíteni: a ma kezdődő Világliga-selejtező egyúttal az első meccs a Rio felé vezető úton – a sorozat majdani győztese ugyanis jogot szerez a 2016-os indulásra.
Benedek Tibor a kinevezése kapcsán megjegyezte, hogy ő speciel nem szeretne csak olimpiákban gondolkodni, finoman érzékeltette, mi magyarok bizony hajlamosak vagyunk így tenni. Egy olimpiász alatt világbajnokságokat, Európa-bajnokságokat rendeznek, ezek értéke még akkor is megállja a helyét, ha az olimpiai játékokon való jó szereplés kétség kívül valami megmagyarázhatatlan plusszal, visszaadhatatlan érzelmi töltettel bír. A felhajtásról, az anyagi megbecsülésről nem is beszélve.
Biztos vagyok benne, a szövetségi kapitány fejében is sokat megfordul a 2016-os esztendő, mindazonáltal hogy nem a levegőbe beszélt anno, jól mintázza a londoni játékok után átalakított csapat barcelonai, vagy éppen budapesti világversenyen mutatott teljesítménye. A munka, amit beletesz ő, beletesz a teljes stáb, beletesznek a kiválasztott játékosok, pazar, tökéletesen alkalmas arra, hogy szép fokozatosan, egymásra épülve érje el vele a társaság a maximumot.
Magyarán nem kell beszélni olimpiai kvalifikációról, most még olimpiáról sem, a megkezdett utat járva valahol adja magát a jó riói eredmény.
Legalábbis ebben bízunk.
A szlovákok, a románok és a görögök ellen, majd a remélt szuperdöntőben tehát érdemes úgymond hanyagolni az ötkarikás témát, sokkal fontosabb, hogy azt lássuk mi, de leginkább a kapitány, hogy korábbi, valamint mostanság lehetőséget kapó játékosai bizonyítsák rátermettségüket, egyszersmind feladják neki a leckét a soros világeseményt megelőző névsorolvasását illetően. Látva az új arcok eddigi produkcióját, a Szolnokban markáns centermunkát mutató Mezei Tamást, a Szegedben 17 évesen is kitűnő Manhercz Krisztiánt, az egriek egyre kiforrottabb tehetsége, Lőrincz Bálint, vagy éppen a Vasasban az előző, ellentmondásos szezon után magára találó, érezhetően megkomolyodó Német Tonit (halkan jegyzem meg, nem véletlen, hogy egyik mellett Kis Gábor vagy a Varga-fivérek, másik mellett Kiss Csaba vagy a parton Molnár Tamás, a harmadik mellett Szivós Márton, Hosnyánszky Norbert, a negyedik mellett pedig Steinmetz Ádám végez „nevelő” munkát…), a már a közvélemény által is jól ismert uraknak is fel kell kötniük azt a bizonyost.
És a mester nyilatkozatira utalva írhatjuk, lesznek meg olyanok, akik megkapják a válogatottban is a lehetőséget.
És ez így van rendjén!
Tekintettel arra, hogy a Világliga ezen szakaszában, különösen az ellenfelek ismerétében bátran lehet kísérletezni, ezt a versenyt mintha nekünk találták volna ki. Van egy kiváló csapatunk, az olimpiával ráérünk még később foglalkozni. Élvezzük a csapat minden meccsét, az ötkarikás szemüveget meg hagyjuk meg egyelőre Benedek Tibornak.
Más kérdés, nem egyszerű a kérés.
Hiszen olimpiákban is el vagyunk kényeztetve, na.
- Amler Zoltán -
A magyar sport egyik bűvös mondata.
A magyar férfi vízilabdában hovatovább persze ismeretlen kifejezés ez számunkra, lévén egy-egy világverseny után tulajdonképpen észre sem vesszük, hogy aktuális eredményével az ötkarikás szereplést is biztosította a csapat. Valahol törvényszerű állapot, sokkal inkább csodálkoznánk azon, ha fordítva történne, avagy pólóban inkább a hölgyek esetében szajkózzuk a fentebb citált tételt. (Ott is inkább azért, mert egyelőre csupán nyolc ország válogatottja szerepel az olimpián.)
A tények mezején persze érdemes rögzíteni: a ma kezdődő Világliga-selejtező egyúttal az első meccs a Rio felé vezető úton – a sorozat majdani győztese ugyanis jogot szerez a 2016-os indulásra.
Benedek Tibor a kinevezése kapcsán megjegyezte, hogy ő speciel nem szeretne csak olimpiákban gondolkodni, finoman érzékeltette, mi magyarok bizony hajlamosak vagyunk így tenni. Egy olimpiász alatt világbajnokságokat, Európa-bajnokságokat rendeznek, ezek értéke még akkor is megállja a helyét, ha az olimpiai játékokon való jó szereplés kétség kívül valami megmagyarázhatatlan plusszal, visszaadhatatlan érzelmi töltettel bír. A felhajtásról, az anyagi megbecsülésről nem is beszélve.
Biztos vagyok benne, a szövetségi kapitány fejében is sokat megfordul a 2016-os esztendő, mindazonáltal hogy nem a levegőbe beszélt anno, jól mintázza a londoni játékok után átalakított csapat barcelonai, vagy éppen budapesti világversenyen mutatott teljesítménye. A munka, amit beletesz ő, beletesz a teljes stáb, beletesznek a kiválasztott játékosok, pazar, tökéletesen alkalmas arra, hogy szép fokozatosan, egymásra épülve érje el vele a társaság a maximumot.
Magyarán nem kell beszélni olimpiai kvalifikációról, most még olimpiáról sem, a megkezdett utat járva valahol adja magát a jó riói eredmény.
Legalábbis ebben bízunk.
A szlovákok, a románok és a görögök ellen, majd a remélt szuperdöntőben tehát érdemes úgymond hanyagolni az ötkarikás témát, sokkal fontosabb, hogy azt lássuk mi, de leginkább a kapitány, hogy korábbi, valamint mostanság lehetőséget kapó játékosai bizonyítsák rátermettségüket, egyszersmind feladják neki a leckét a soros világeseményt megelőző névsorolvasását illetően. Látva az új arcok eddigi produkcióját, a Szolnokban markáns centermunkát mutató Mezei Tamást, a Szegedben 17 évesen is kitűnő Manhercz Krisztiánt, az egriek egyre kiforrottabb tehetsége, Lőrincz Bálint, vagy éppen a Vasasban az előző, ellentmondásos szezon után magára találó, érezhetően megkomolyodó Német Tonit (halkan jegyzem meg, nem véletlen, hogy egyik mellett Kis Gábor vagy a Varga-fivérek, másik mellett Kiss Csaba vagy a parton Molnár Tamás, a harmadik mellett Szivós Márton, Hosnyánszky Norbert, a negyedik mellett pedig Steinmetz Ádám végez „nevelő” munkát…), a már a közvélemény által is jól ismert uraknak is fel kell kötniük azt a bizonyost.
És a mester nyilatkozatira utalva írhatjuk, lesznek meg olyanok, akik megkapják a válogatottban is a lehetőséget.
És ez így van rendjén!
Tekintettel arra, hogy a Világliga ezen szakaszában, különösen az ellenfelek ismerétében bátran lehet kísérletezni, ezt a versenyt mintha nekünk találták volna ki. Van egy kiváló csapatunk, az olimpiával ráérünk még később foglalkozni. Élvezzük a csapat minden meccsét, az ötkarikás szemüveget meg hagyjuk meg egyelőre Benedek Tibornak.
Más kérdés, nem egyszerű a kérés.
Hiszen olimpiákban is el vagyunk kényeztetve, na.
- Amler Zoltán -
Vízilabda hírek