Egy félidőig tartott a magyar válogatott lendülete a Szamarcidisz-kupa második, számunkra zárónapján. Két nap alatt négy meccset játszani még akkor is sok, ha az ellenfél momentán nem tartozik a legjobbak közé – viszont, ellentétben velünk, délelőtt nem kellett mérkőznie. Mi viszont az olimpia második, harmadik és negyedik helyezettjével találkoztunk huszonnégy óra leforgása alatt, és ezek után hét óra pihenő nem volt elegendő a regenerálódáshoz.

Mi szereztük meg a vezetést, Madaras Norbert értékesítette az első emberelőnyünket, ám a folytatásban két görög fór is beakadt; Benedek Tibor épp erről beszélt a meccs felvezetésében, hogy a hazaiak meglehetősen szervezetten játsszák meg a létszámfölényeket. Ennek tanúbizonyságát kaptuk igen hamar... Rossz érzetünket fokozhatta, hogy a délelőtt kihagyott két ötméteres után jött egy újabb este is, Szivós Marci nem tudta belőni az első rész vége előtt (1-2).

A második negyed huszárosabbra sikerült, sőt, vezettünk kétszer is azok után, hogy Vámos Marci egy bombagóllal egyenlített. Varga Dénes parádésan vált le emberéről, majd Hárai Balázs lőtt zseniális centergólt három védővel a nyakán – a hazaiak azonban mindkétszer egyenlíteni tudtak, előbb előnyből, majd akcióból.

A kimerültség első komolyabb jelei aztán a harmadik részben kezdtek mutatkozni: kihagytunk egy előnyt 4-4-nél, majd egy görög centergól után 5-4-nél is, és ez sokba került. Hamarosan ugyanis újabb hellén találatok következtek, másodjára kettős fórból, így megugrottak 7-4-re. A negyed vége előtt Varga Dumi hozta vissza a reményt, megint csak a kapu előtt sikerült üresen maradnia.

Sokáig azonban nem bizakodhattunk: a görög center, Murikisz előbb újabb gólt szerzett, majd ötméterest harcolt ki, így már 9-5 volt a helléneknek, sőt, Lévai óriási bravúrja kellett, hogy ne legyen közte öt. Ekkor viszont megint megmozdult valami: előbb Madaras, majd Vámos fejezett be egy emberelőnyt, és 3:28-cal a vége előtt már csak 9-7 volt, sőt, támadhattunk újra, ám a lendületet a sokadik kontra törte meg újfent, plusz Varga Dumi kiállítása, amiből sajnos betalált Vlakopulosz (10-7). Két perc maradt, midőn Hosnyánszky nem tévesztett ötméteresből, de hiába kaptunk újabb fórt egy perccel a befejezés előtt, a falba beadott labda nem jött be, az utolsó másodpercek újabb emberelőnye szintén elment – így maradt a vereség, továbbá a tanulság: tényleg sokat kell még gyakorolni hat az öt ellen.

Van viszont jó hír is: ebben az évben többet nem kell egy nap kétszer játszani. Pláne nem kétszer egymás után.