Gondolom, azt jól vettük le így, a távolból, hogy a támadásainkból fogyott el az erő és a lendület.
Így van. Huszonnégy óra alatt három ilyen meccset vívni nem könnyű dolog. A srácok minden erejüket beletették a védekezésbe, ami nagyon jól ment, kaptunk hat gólt, abból egy kifejezetten peches volt, a labda a kapufáról Viktor kezére pattant, és úgy ment be. Ebből is látszik, borzalmasan fegyelmezettek vagyunk – ugyanakkor a támadásaink lassúak voltak, lassan értünk fel, itt már hiányzott az energia.

Hárai Balázs kipontozódása sem segített ebben a helyzetben...
Miután Pufit elveszítettük a harmadik negyedben, pár dolgot át kellett alakítanunk, (Kis) Gábort a jelen állapotában nem akartam egy teljes negyeden át centereztetni, ezért ment be Decker Ádám. Összességében elégedett vagyok, a tanulság az, hogy a fórjainkban kell javulnunk az előttünk álló időben.

A vlv-n azt mondtad, túlságosan tisztelték a srácok Tempestit. Az ötösöknél is?
Azokban is benne volt. Végül is a világbajnokságot is így nyerték meg az olaszok, hogy a szerbek kihagytak két ötméterest a döntőben – ők pontosan tudják, van egy jó kapusuk, és ezt ki tudják használni minden tekintetben.

Előálltak valami meglepővel esetleg?
Á, itt már nincs ilyen, annyira ismer mindenki mindenkit. Az ő nagy előnyük az, hogy négy éve folyamatosan együtt játszanak, viszont úgy gondolom, mi is elég jól felkészültünk belőlük védekezésben. Az, hogy végül kikaptunk, egyáltalán nem gond: a világ hat legerősebb csapatából négy itt van, ha magunkat is beleszámolom – de azt gondolom, beleszámolhatom –, azaz nincsenek biztos győztesek, bármilyen eredmény születhet.

Még egy meccs van este – bírni fogjátok?
Bár a görögök kétszer kikaptak az első napon, nagyon fegyelmezetten játszanak, különösen a fórjaik vannak elég jól összerakva. Estig ki kell találnunk, mit tudunk csinálni ellenük – egyet viszont ígérhetek: frissebbek már nem leszünk...