A cseljabinszki Világliga-szuperdöntőt követő röpke pihenő után igen hamar maximális fordulatszámra pörgött fel a terhelés. Ennek első csúcspontjaként minden egyes játékos ólomövet öltött, majd ezt viselve gyakorolták az emberelőny-megjátszást, illetve védekezést, ráadásul Benedek Tibor kellő hangerővel ostorozta embereit, hogy „magasan, még magasabban!...” Hiába no, megmondta a főnök: a lábtempón muszáj javítani, márpedig plusz 6-8 kilóval a derekakon szépen fejleszthető.

Ezt követte egy újfajta játék, a kapitány alkotta szabályokkal. Először is bevontatták a gyerekek által használt kisebb kapukat, és a pálya nagyjából tizenöt méteres lett (harminc helyett). Ezután választás következett, a négy bekk, Decker Ádám, Gór-Nagy Miklós, Jansik Dávid és Török Béla választott magának négyfős csapatot, még a szabályok ismerete nélkül... Később diszkrét röhögés kísérte a centereket soraikban tudó kvartetteket, ugyanis Tibor elmondta, milyen mederben zajlanak a mérkőzések: nyolc perc futó órával, gólt csak úgy lehet lőni, ha előtte a labda nem esett le a vízre, centerezés nincs (ha beállna valaki, kontra jön), kiállított a kapu melletti kötél megérintése után jöhet vissza, kapus három másodpercnél tovább nem tarthatja a labdát (időhúzást elkerülendő, ugyanis nem volt támadóidő), iksznél büntetőpárbaj az első hibáig (nem feltétlenül ötméteres, a büntetőt mindig onnan lehet lőni, ahol a kapitány áll a parton).

Körtorna következett, azaz mindenki játszott mindenkivel. És valami egészen irdatlan csata bontakozott ki azonnal, hiszen olykor a viktóriázás elemei nyertek teret – a vége felé már teljesen –, ugyanakkor ahhoz képest, hogy kiskapukra mentek a meccsek, meglehetősen szép számú gól született, találkozónként négy-hat. Az elmozgás nagymesterei, élükön Varga Dumival, fickándoztak természetesen, aztán idővel a fáradtság is teremtett létszámfölényt. Ugyanakkor egészen parádés játék folyt a vízben, nem véletlenül hangzott el valamikor a küzdelem hevében – némi lihegéssel a hanghordozásban –, hogy „ilyennek kéne lennie a pólónak.”

Hogy a diszkrét őrületben végül melyik csapat győzött, arra még Dabrowski Norbert másodedző papírjának megtekintése után sem mernénk mérget venni, hiszen nagyszabású körbeveréssel fejeződött be a viadal, melynek végén több együttes is győztesnek tekintette magát, persze, az igazi nyeremény az volt, hogy vége lett az edzésnek.

„Nagyon kemény ez a hét – összegzett Benedek Tibor. – Látszik a játékosokon, hogy fáradtak, de még csak a félidőben jártunk. Pénteken csak este jövünk, de a hévégén a junior válogatottal játszunk edzőmérkőzést, azaz most tényleg nincs pihenő.”