Hosnyánszky Norbert: „Mindig ez a cél: minél kevesebbet kapni”

Mennyire volt „szórakoztató” egy semmit sem kockáztató együttes ellen pólózni?
Nehéz játszani egy ilyen csapat ellen, amelyik a támadást feladja, és a védekezésbe tesz bele minden energiát. Ma elég volt ennyi, nem kellett megszakadnunk – és azt gondolom, meg lehetünk elégedve egy ilyen arányú győzelemmel is; holnap is pont ugyanennyi jó lehet, vagy még kevesebb is…

Mégis, magadból mennyit passzíroztál ki?
A saját védekezésünkbe próbáltunk minél több erőt belefektetni, függetlenül attól, hogy ők nemigen akartak támadni. Holnap is ez lesz a cél, és mindig ez a cél: minél kevesebbet kapni. Nem baj, ha elöl nem lövünk nyolc-kilencnél többet, a lényeg, hogy jó legyen a védekezés.

Az első emberelőnyt szépen bevarrtad, utána viszont elment több is. Mi volt a baj?
Próbáltuk erőltetni a fákat, ami jó is volt, csak többször hiányzott egy pici koncentráció. Volt, amikor a benti ember nem várta, volt, hogy rossz időben adtuk a labdát, de ez benne van. Amikor odafigyeltünk, így az időkéréses fóroknál, mindig belőttük.

Varga Dénes: „Én már csak egy ilyen sejt vagyok…”

Élmény nézni a játékodat – nagyjából ilyen produkcióra számítottál magadtól ezen a héten?
Nem voltak elvárásaim, pusztán annyi, a most alakuló új csapatnak szerves része legyek. Ha ennek az az eredménye, hogy gólt lövök, akkor az, ha fontos eleme vagyok a jó védekezésnek, akkor az. Igazából azt tűztem ki célul, hogy ennek az új, élő testnek a sejtje legyek...

Amelyik örökösen fickándozik.
Én már csak egy ilyen sejt vagyok…

A mai meccsről egy velős összefoglaló?
Ez volt a legnehezebb az eddigi sorozatból… Mert Japánnal kapcsolatban be… izéltettük magunkat, és emiatt elég jól lehoztuk azt a mérkőzést. Ma én úgy voltam vele – de szerintem a többiek is sejtették –, hogy nem lesz nagy ellenállás, emiatt nehezebben pörögtünk föl, mert egyébként több van a két csapat között.
Ha elhúztunk volna úgy, mint Japán ellen, akkor tuti, hogy feladják – de nem tudtunk, ezért volt szorosabb a félidőig.

Varga Dániel: „Igenis vannak biztató jelek”

Milyen volt egy ilyen játékot ölő együttessel szemben helytállni?
Helytálltunk – mégsem az ellenféllel foglalkoznék. Sok mindenben előre kell még lépnünk, de ezt tudtuk. Ez volt a negyedik meccsünk a Szuperdöntőben, és ha nem is olyan látványos – vagy legalábbis mások számára nem látványos – a játékunk, viszont minden mérkőzésen megcsinálunk már olyan dolgokat, amelyek az előzőek során még nem sikerültek. Fejlődünk, és ne okozzon csalódást az, hogy Brazíliát csak négy góllal vertük meg, mert igenis vannak biztató jelek.

Bár nyilván nem egy nap alatt fog mindez megtörténni, de azért remélhetőleg más meccs lesz az amerikaiak elleni elődöntő, mint a nyitány.
Bízom benne, hogy igen. Azóta sok mindent megtanultunk, kijavítottunk, úgy gondolom, már egy érettebb játékot tudunk mutatni, és győzünk.

Nagy Viktor: „Ebben a helyzetben minden ellenfél nehéz ellenfél”

Milyen úgy védeni, hogy nagyjából minden hatodik támadásnál alakul ki igazi veszély – ha egyáltalán?...
Kihívás. Az biztos, a koncentrációképesség fejleszthető az ilyen meccsekkel. Lehetett volna nagyobb különbség is, de abszolút meg vagyok elégedve, mert jól játszottunk, csak az elején voltunk kicsit fegyelmezetlenek emberelőnyben.

Az elődöntőben még jobb lesz?
Teljesen más. Az első amerikai meccs is kemény volt, de ez még inkább annak ígérkezik, hiszen a döntőbe jutás a tét. Mi építjük magunkat, azaz csak a saját dolgunkkal kell foglalkozzunk. Olyan fázisban van ez a csapat, hogy még össze kell szoknia: rengeteg taktikai elemet kell gyakorolnunk, és igazából ebben a helyzetben minden ellenfél nehéz ellenfél, és mindenki ellen maximális koncentrációra van szükség. Egy biztos: az elejére nagyon oda kell figyelni – és ha ezt sikerül megvalósítani, akkor nem lehet gond.