Ha rangos vízilabdaeseményre, vagy éppen egy „mezei” utánpótlás-meccsre megyünk, biztosan találkozunk vele. Ha nem ül a zsűriben, nem ellenőrködik, nem segít éppen bármiben, akkor a lelátón. Mert szereti a vízilabdát. Sőt – szereti a sportot. Mert az természetes, hogy a favorit a póló (naná, hiszen a családot is „megfertőzte” vele, már az unoka világversenyein dobog hevesen a szív), de voltaképpen mindenevő, nem véletlen, hogy egykoriban a sportnapilap tudóstói kártyájával is rendelkezett, és azzal járt különböző sportviadalokra. Hogy például milyen atléta lehetett volna, sejtések voltak a kezdeti próbálkozásokból, ám hogy milyen vízilabdázó lett, pontosan tudjuk. Alázatos, a csapatáért mindent megtevő, stabil, jó játékos. Az OSC-s társai nem véletlenül zengtek vagy zengenek máig ódákat elhivatottságáról, emberségéről. A vízilabdacsalád azon tagja, akit mindenki, tényleg mindenki kedvel, akinek mindenkihez van minimum egy kedves szava. Sohasem irigykedett az egykori csapattársak sikereire, sőt – büszke volt arra, hogy közöttük lehetett. Tanult, majd tanított. Egy olyan klasszikus korban járta már az uszodákat, amikor napról napra élték azok a meghatározó élmények, amelyekről napokig képes volna nosztalgiázni. Aki hallgatta már az ő szavait, megerősíthetik: élmény már az anekdotázása is. De eközben partnere – legyen szó volt vagy jelen vízilabdázóról, bíróról, edzőről vagy újságíróról, tulajdonképpen bárkiről – is érdekli, mindig a párbeszéd híve. Jó ember, na. És az a jó ember 2021. december 29-én ünnepli 80. születésnapját. Isten éltessen jó egészségben még sokáig, boldog születésnapot Petik Gyula, kedves Gyalu bá’!