Utolsó nap Voloszban, a világbajnokságon. A helyosztók napja. 

A magyar válogatott, az ugyancsak merészebb álmokat dédelgető Adria partiakkal csatázott. Játékosaink a meccs előtt összekapaszkodva hallgatták a himnuszt és ez az egymásba kapaszkodás, mintha a mérkőzés elején folytatódott volna. 2-0-ra elhúztunk. A baj csak az volt, hogy még az első játékrészben fordítottak a délszlávok. Sőt a második nyolc percben továbbra is gyártották a gólokat, míg a mi lövésink rendre célt tévesztettek. 2-5-nél már a szerencse is elpártolt tőlünk, mert az egyik montenegrói lövést Korényi nagyszerűen blokkolta, de az ellentámadásból sem sikerült gólt lőnünk. Nem így az ex-jugoszlávok. A nagy szünetben 3-7-et mutatott az eredményjelző tábla.

A III. negyedre megszilárdult a védekezésünk, de továbbra is nagyon nehezen találtunk az ellenfél hálójába. Előbb Bátori lövését hárította a kapus, majd az ellenfél blokkja működött tökéletesen. A játékrész végére mégis sikerült két gólra ledolgozni hátrányunkat és már-már elérhető közelségbe került az ellenfél.

Ezt követően, a montenegróiak már csak az „időre játszottak”játszottak, mi pedig továbbra is nehezen tudtuk feltörni a védekezésüket, Mindkét oldalon egyre idegesebbek lettek a szakvezetők, bár – átmenetileg – mi nyugodhattunk meg egy picit, amikor Vámos távoli bombája a hálóban kötött ki. Talán? Talán most sikerül! Reménykedtünk a lelátón, de a kapott gólok lehűtöttek bennünket. Montenegró 11-8-ra legyőzte válogatottunkat, amely így a nyolcadik helyen fejezte be a világbajnokságot.

Magyarország – Montenegró     8-11 (2-3, 1-4, 3-1, 2-3,)

A magyar csapat gólszerzői: Bátori 3, Angyal 1, Vámos 1, Jansik 1, Keresztes 1, Fülöp 1,