A KSI-ben ismerkedett meg a pólóval. Húszévi szünet után, rendszeresen vízilabdázik. Faragó Tamás a mentora! Török László beszélgetése

Dr. Merkely Béla a Kardiológiai Központ vagy,- ahogy az én korosztályom tagjai talán jobban ismerik, a „Városmajori Szívsebészeti Intézet” – igazgatója. Egyébként a vízilabda nagy barátja. Hetek óta terveztük, hogy e közös szerelem okán csevegünk néhány percet, de a professzor úr feszített beosztása, ennek mindig útját állta. Míg nem, a minap, megkeresésemre így reagált:

• Ha most jó, akkor kezdhetjük!
  
  
• Semmi fontos szimpózium, esetleg sürgős műtét nem akadályoz meg bennünket ebben?
  
  
• Ha hiszi, ha nem, most semmi! Rövidesen indulok el a kórházból, ma este ugyanis meccsem lesz.
  
  
• ???
  
  
• Mintegy másfél esztendeje a Semmelweis Egyetemen alakítottunk egy vízilabda csapatot. Rajtam kívül csupa egyetemi hallgató hódol ennek a remek sportágnak és az olimpiai bajnok Faragó Tamás elvállalta, hogy a mentorunk legyen. Ebben e minőségében meghívta ma estére az együttest egy mérkőzésre, a Vasas serdülők ellen. Csupa lakli tinédzser ellen szállunk majd vízbe. A különbség csak az lesz közöttünk, hogy ők tudnak vízilabdázni, mi pedig csak szeretünk – nevetett Merkely professzor.
  
  
• Mikor, hol kezdődött el a kapcsolata a vízilabda sporttal?
  
  
• Ó, nagyon régen – révedt el a múltban a nemzetközi hírű szívsebész. Három éves koromban szerettem bele az uszodák világába, amikor a szüleim levittek a Spartacus úszó óvodájába. Néhány esztendő múltán innen, egyenes út vezetett a KSI vízilabdázói közé.
  
  
• Olimpiai bajnokok egész sora nevelkedett ott, ami nem is csodálható, hiszen pazar edzők dolgoztak a Központi Sportiskolában.
  
  
• Ahogy visszaemlékszem, Czapkó, Kőnig, Juhász. Csupa nagy név az edzői szakmában. Mégis arra emlékszem leginkább, hogy rendre lejött közénk, kis srácok közé, egy joviális úr a medencébe és testközelből mutatta meg a fogásokat. Ahogy beszélt, ahogy magyarázott az maga volt a csoda. Ő volt, a felejthetetlen Butykó bácsi, azaz Lemhényi Dezső.
  
  
• Miként fordulhatott elő, hogy kardiológusként szerzett nemzetközi hírnevet magának, nem pedig vízilabdázóként?
  
  
• Nem voltam tehetségtelen, pompás edzőktől tanultam a sportág csínját-bínját, ráadásul a családi háttér is megvolt, mert apám testnevelő tanár volt, sőt az öcsémből is az vált. De, úgy 14-15 éves koromban már állandósultak fül és gége problémáim, ezért abba kellett hagynom a pólót. Igaz egyszer még nekikezdtem a Dózsában, de akkor meg jöttek az egyetemi évek és a rengeteg tanulás nem kedvezett a sportnak.
  
  
• Azért én emlékszem, hogy volt egy nagy korosztály, amelynek tagjai képesek voltak a tanulás és a sport összeegyeztetésére. Kapásból sorolok a hajdani nagy OSC játékosai közül néhányat: Szívós, Konrád, Bodnár, Kovács majd később Vindisch, Sudár, Hámori, Gál, Koller.
  
  
• Akkor úgy fogalmazok, hogy hajdanában nekem nem sikerült ugyanez. Az imént viszont említette Dr. Koller Ákos barátom nevét. Közel húszévi vízilabda mentes időszak után ő vett rá, hogy újra próbálkozzam meg ezzel a remek sportággal. Először az öregfiúk közé jártam, aztán jó egy évvel ezelőtt meghirdettem az orvostanhallgatók között, a vízilabdaedzések lehetőségét. Egyre többen és többen lettünk, ma pedig már 55-en járunk, a hétfői és csütörtöki gyakorlásra.
  
  
• Ön a korelnök?
  
  
• Nem vagyok még olyan öreg, hiszen még a negyvenöt évet sem töltöttem be, de valóban én vagyok a társaság legidősebb tagja. Körülöttem rengeteg fiatal fiú, sőt lány is hódol ennek a sportnak. Megalakítottuk a Semmelweis Egyetem vízilabda szakosztályát, amelynek én vagyok az elnöke, aki egyben játékos is! A csapatkapitányi teendőket Jancsó Mátéra ruháztuk. A Sportmaxban tarjuk azedzéseinket, amelyek az én szigorú beosztásomban is prioritást élveznek. Ha tudok, rohanok haza a kongresszusokról is, hogy gyakorlás lehetőleg ne maradjon ki.
  
  
• Csak edzéseket tartanak? A meccsek nem hiányoznak?
  
  
• Mint mondtam éppen ma is mérkőzésünk lesz. De játszottunk már más egyetemek csapataival a határon belül és kívül is. Szerbiában is az ottani orvosegyetem gárdája ellen szálltunk vízbe, akik között szerepelt a világbajnok Vujasinovics is. Azt nem tudjuk, hogy valóban felvették-e az egyetemre, vagy csak „villámmal” igazolták le, de nem is volt érdekes, a lényeg az volt, hogy játszottunk ellene is. Idén egyébként még a gyakorláson van a hangsúly, de azt tervezzük, hogy  jövőre  elindulunk a Budapest Bajnokságban. Most erőt gyűjtünk.
  
  
• Mi az Ön számára a vízilabda?
  
  
• Maga az egészség! Mint kardiológus úgy érzem példát is kell mutatnom az embereknek. Ezen kívül pedig egy fantasztikus játék, amely éppen a csapatjellege miatt emberformáló. Én egyébként csapatjátékosnak tartom magam az életben és a vízben sem okoz lelki válságot, hogy ha a jobb pozícióban levő társamat hozom helyzetbe egy szép átadással.
  
  
• A közelmúltban játszottak egy „hírverő” mérkőzést is.
  
  
• A TEVA Gyógyszergyárral közösen rendeztük meg ezt az összecsapást, amellyel igyekeztünk felhívni az emberek figyelmét az infarktusveszélyre, amelynek  megelőzésére a sport a legjobb. Így aztán arra a napra, profi játékosokkal közösen alakítottunk két csapatot. Az egyik társaság „Infarktus” , a másik „Megelőzés” névre hallgatott.  Bevallom kicsit „bundáztunk”, mert a meccset a Megelőzés SC nyerte, mintegy bemutatva, hogy sportolással megelőzhető az infarktus – fejezte be nyilatkozatát Dr. Merkely Béla.

Török László